1944-11
1944.11.30.
November folyamán Jugoszláv fegyveres csoportok megszálltak több Baja környéki települést. Csávolyon, Garán, Hercegszántón karhatalmat hoztak létre a helyi délszláv lakosságból, és kikiáltották e helységek Jugoszláviához való csatlakozását.
1944.11.11.
Moholon a partizánok legyilkolták az akkor már hetek óta fogva tartott helybeli magyarok egy csoportját, miután előző nap a falu mind a hat borbélyát mozgósítva megborotváltatták őket. A borbélyok szerint az áldozatok száma 600 és 650 között lehetett.
1944.11.12.
Mozsoron a Jánoshalmára menekült és onnan visszahozott Köves István plébánost rostélyon elevenen megsütötték.
1944.11.15.
Pancsován a partizánok meggyilkolták Thomka Károlyt, Hertelendyfalva református lelkészét.
1944.11.16.
A Bánáti Katonai Körzet parancsnoka utasítást adott a helyi katonai állomások létrehozására, amelyek a ”szerb, illetve szlávlakta helységekben a hatalmat a Népfelszabadító Bizottságokkal együtt gyakorolják.
1944.11.17.
Az újvidéki katonai bíróság mintegy 150 halálos ítéletet hozott a legvagyonosabb és legtekintélyesebb újvidéki polgárok, magyarok, szerbek, németek, férfiak és nők felett egyaránt. Az ítéletet nyomban végrehajtotta a vajdasági főparancsnokság kísérő zászlóaljának egyik szakasza. A kivégzés helye az újvidéki vámövezet helyén elterülő erdő volt.
1944.11.18.
Elrendelték a németek internálását és vagyonuk elkobzását. A rendelet a ”csángó magyarokra”, azaz a telepesekre is vonatkozott. A Vajdaságban 40 internálótábort állítottak fel, ahol mintegy 140 000 németet zsúfoltak össze. Ugyanaznap elrendelték a 16 és 50 év közötti magyar férfiak munkaszolgálatra történő behívását.
1944.11.19.
Péterrévén a napokon keresztül kínzott dr. Takács Ferenc plébánost az egész falu jelenlétében a templom falához kísérték és agyonlőtték. Ezt követően a magyarokat csoportosan, általában háromnapi kínzás után végezték ki, a becslések szerint, mintegy 600 személyt.
1944.11.20.
Horgoson a szerb vezetők több helybeli magyar lakossal együtt kivégezték a 84 éves Virágh István plébánost, mert 1941-ben tábori misét celebrált a Horgoson állomásozó magyar katonáknak.
1944.11.21.
Az AVNOJ Elnöksége határozatot hozott az ellenséges vagyon állami tulajdonba vételéről, a nem az országban tartózkodó személyek vagyona feletti állami igazgatásról, valamint a megszállók által erőszakkal elidegenített vagyonok zár alá vételéről.
1944.11.22.
1944. november 21-22-én Magyarkanizsán a helyi szerb vezetők kitereltek a Tisza partjára és meggyilkoltak 21 ártatlan magyart.
1944.11.23.
A Jugoszláv Népfelszabadító Katonaság vajdasági főparancsnoksága leiratban közölte a Katonai Közigazgatás mozgósítási részlegével, hogy ”engedélyezve van egy Petőfi zászlóalj, amelybe a magyar nemzetiségű önkéntesek lépnek be.
1944.11.25.
Tito nyilatkozata az államberendezésről: ”Az új Jugoszlávia hat föderális egységből áll majd, ezek: Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia és Hercegovina, Crna Gora. Egyes vidékek, mint Vajdaság, valószínűleg autonómiát kapnak a föderális egységek egyikében.”
1944.11.01.
Belgrádban aláírták a (második) Tito-Šubašić egyezményt. Ebben leszögezték: ”a viszonyok minden lehetséges kiéleződésének elkerülése érdekében II. Péter király nem tér vissza az országba mindaddig, amíg erről a nép nem hozza meg saját határozatát,
1944.11.02.
Mozsoron kínzások közepette meggyilkoltak 69 magyart, akiket 1944. október 22-e óta kínoztak. Később a falu egész magyar lakosságát a járeki gyűjtőtáborba internálták, a templomot földig lerombolták, a temetőt pedig felszántották.
1944.11.03.
A bevonuló partizánok Bezdánból az isterbáci erdő szélére tereltek 500 embert, közülük 122-t kivégeztek. Miután a faluba bevonult egy bolgár egység, 1944. november 28-án a hozzátartozóknak megengedték a tömegsír felnyitását és a halottak eltemetését.
1944.11.06.
Szabadkán letartóztatták és még aznap kivégezték Tiller Ferenc (írór neve Tímár Ferenc) költőt, újságírót, a *Délvidéki Magyarság *című lap főszerkesztőjét.
1944.11.07.
Az októberi forradalom évfordulóján szervezett ünnepségen Božidar Maslarić tábornok beszédében kollektív bűnösséggel vádolta a Jugoszláviában élő magyarságot.
1944.11.09.
Zentára érkezett három fegyveres, egyenruhás partizán az OZNA tartományi vezetőjétől kapott paranccsal, hogy végezze ki a letartóztatott magyarokat. A fogva tartott személyek közül egyet nyilvánítottak ártatlannak, a többi 65-nek a kezét összedrótozták, a Tisza partjára kísérték és a lövészárkokba lőtték őket.
