Naptár
2015.03.11. 1945.10.20.
Újvidéken megkezdődött a háborús bűnökkel vádolt magyar politikusok, rendőrségi és polgári tisztviselők - Deák Leó volt főispán, Milan L. Popović, Kramer Gyula, Báthory Géza, Zombori Gyula, Tallián József, Könyöki József, Knézi Péter - első nagy pere. Mindegyiküket halálra ítélték Knézi kivételével, akit azzal vádoltak, hogy szerb vállalatok élére kinevezett kormánybiztos volt.
2015.03.11. 1945.10.25.
Lazar Brankov a miniszterelnökség kisebbségi osztályán folytatott megbeszélésen nehezményezte, hogy a magyar kormány a háborús bűnösök kiadatása kérdésében ”nagyon bürokratikus álláspontra helyezkedik”.
2015.03.11. 2015.11.02.
Hetven éve történt
2015.03.03. 1945.06.16.
A *Szabad Vajdaság *tájékoztatott arról, hogy ”A hivatalos lap közli az AVNOJ 1944. november 21-ei döntésének tolmácsolását, kapcsolatban az ellenséges vagyonok elkobzásával. [...] 2. Nem veszik el a polgárjogot és a vagyont azoktól a német nemzetiségű,
2015.03.03. 1945.07.02.
A magyar kormány a szovjet kormányhoz eljuttatott emlékeztetőben ”megfontolandónak” tartotta a ”megfelelő területi kompenzációkkal” végrehajtott lakosságcserét Jugoszláviával, de csak a szórványmagyarság vonatkozásában.
2015.03.03. 1945.07.05.
Az AVNOJ Elnöksége - három nappal a népbizottsági választások előtt - rendeletet hozott az általános amnesztiáról és kegyelemről.
2015.03.03. 1945.07.27.
Megkezdődtek a magyar-jugoszláv jóvátételi tárgyalások.
2015.03.03. 1945.07.31.
Galambos Ferenc óbecsei származású ügyvédet Rex Tibor Budapesten, a belügyminisztérium épületében, az akkor éppen ott tartózkodó jugoszláv katonai misszió szóbeli kérésére mint háborús bűnöst saját hatáskörében letartóztatta, és minden hivatalos kikérés és irat nélkül átadta a jugoszláv missziónak.
2015.03.03. 1945.08.03.
Miután az elkobzásról szóló, 1945. június 9-én meghozott törvény alkalmazásában sok szabálytalanság és következetlenség történt, az AVNOJ pontosította a német nemzetiségű személyek vagyonának elkobzására vonatkozó jogszabályhelyeket.
2015.03.03. 1945.08.16.
Ries István igazságügyi miniszter jelentésében támogatta az ötletet, hogy ”a honvédbíróság által 1943-ban lefolytatott bűnper anyagát a világ közvéleményével is megismertessük, és kimutassuk azt, hogy az Újvidéken és környékén elkövetett vérengzések megtorlása, az ország jó hírnevének a világ közvéleménye előtti helyreállítása már az elmúlt kormányzatnak is célja volt,
