Magyar Hírlap 2013. január 24.

ülök a konferencián és egyre furcsábban érzem magam. Nem is tudom, hol és főleg mikor vagyok igazából. (Hej, de unom már pedig az ilyen-amolyan időutazásokat.) Az még hagyján, hogy az imént láttam huszonöt-harminc év után szülővárosom egyik valamikori bősz ifjúkommunistáját, ugyan mi a fészkes fenét keres most itt egy- állítólag- két nép közötti megbékélésről szóló rendezvényen, jól emlékszem, egykoron a "jugó" szó említésekor "baráti" poharazáskor (akkori neje kolléganőm vala) rosszalló,enyhe fenyegetéssel elegy pillantással megjegyezte: jobban tenném, ha nem Titóval meg "ezekkel ott lenn" foglalkoznék annyit, inkább az igazi, már bizonyított barátokkal kéne. (Sejthető- nem nehéz kitalálni - , a nagy Szovjetunióra, no meg Romániára és Csehszlovákiára gondolt.)De a furcsaságoknak míg nincs vége, sőt.

Hallgatom az előadásokat és kénytelen vagyok elgondolkodni a megbékélésről. Mármint a lehetséges igaziról. És arról a sok-sok álságos, átgondolatlan, ostoba vagy csak egyszerűen hazug állításról, ami most itt - a mellébeszélés számtalan alakváltozataként - elém tárul."Keressük a konfliktusok feltárásának módjait. Ennek egyike a megbékélés"- imigyen a nagynevű tudós akadémikus-historikus-szómágus, rajtam meg átvillan, hogy valódi, érdemi konfliktusokat szólamokkal még sohasem sikerült és ezután sem fog sikerülni nemhogy megoldani, de még igazán, érdemben feltárni sem. Hiszen amíg a diplomata is- szükségtelen, kártékony, hivatásával sem magyarázható, szűk látókörű óvatoskodással, enyhén szólva túlzott megalkuvással- "fasisztoid, túlzott magyar nacionalizmust" emleget és hogy "bűnbánatunkat, bevallásunkat meg kell ismételni" - szégyenszemre csak forgunk magunk körül, mint megkergült, jobb sorsra való kutyus az udvarban. Nem árt(ana) tudni egy diplomatának: lehet másként is fogalmazni...

A konferencia mélyen tisztelt résztvevőinek a leghalványabb fogalma sincs Illyés verssorainak mélyebb és igazi értelméről: "ne legyen béke, ne legyen derű /a bearanyozott, a fennen/ finom, elzárt zeneteremben,/ míg nincs a jaj-sötét szívekben!" Odabenn, a jaj-sötét szívekben pedig- itt és amott- szó sincs ilyesmiről.(Ha lenne, nem volnának hosszú évek óta folyamatos magyarverések köröskörül, temerini fiúk 61 év börtönnel, főmumus-autonómia, szégyenteljes RMDSZ - hadd ne soroljam tovább.) És nem is lesz, nem is lehet sem igazi béke, sem derű addig - míg váltig létező súlyos, több évszázados, néplélektani szintű kisebbségi (erkölcstelenségek özönével:mészárlásokkal, lopással,stb. kompenzált) komplexusok léteznek. Amikről szó sem esik. Amíg a mellébeszélés alakváltozatai, Majakovszkij önagyonülésezői élnek tovább. Amíg a temetetlen, elhullott jószágként elkapart halottak gyalázatát "egy ide-egy oda" alapon akarják megoldani és amíg hamis analógiával megbékélés kapcsán a Romeó és Júliából a Montague-k és a Capuletek kézfogását emlegetik, amíg szépítés, kisebbítés, magyarázgatás nélkül ki nem mondják, hogy a gyilkos gyilkos és az áldozat áldozat - és bár az áldozat sem hibátlan: a kettő NEM AZONOS SÚLYÚ.

Még egyszer leírom, gyengébb diplomaták és magukat historikusoknak vélők kedvéért: NEM AZONOS SÚLYÚ.

A végtelen hosszúságú, hihetetlenül idegesítő mellébeszélés olyan a megbékélés különben természetesen kívánatos ügyében, mint amikor a szomszédja kabátját ellopó tolvajnak a károsult kezdi bizonygatni, hogy hiszen hát ő is csintalan volt gyermekkorában, hát akkor imigyen, lám, egy szinten vannak, fifty-fifty, béküljünk hát ki, fátylat reá, ha loptál, loptál, ne is törődj vele. Az "erkölcs" szó valódi jelentéstartalmát meg majd alkalomadtán mi elmagyarázzuk...Mintha Mengele közvetlen utódjait bíznák meg a holokauszt áldozatainak kárpótlásával.

A bűn mélyebb valóságai és bármiféle úgynevezett megbékélés csak a legkönyörtelenebb - az *elkövetőnek *kötelező - önvizsgálat révén hozható komolyan szóba egyáltalán. Helyette? Ostorozza magát tovább a károsult, mint eddig évtizedeken át, legföljebb immár kissé tudományosabban, közben hosszasan, őrjítő, légyszárny-tépegető "tudományos" részletességgel vizsgálva bonyolult vagyon- és egyházjogi kérdéseket és más hasonló, kitűnő mellébeszélés-spanyolviaszkokat. A háttérből meg az elkövető halhatatlan szelleme és szülővárosom valamikori KISZ-führere vigyorog.

Ady után, szabadon: különös, különös konferencia volt.

Galéria