(*Pero Simi**ć**: TITO; Fenomen XX. veka* című könyvének bemutatása)

Bővelkedett diktátorokban a XX. század, felsorolni is sok, ahányan voltak még a legnagyobbak is. Általában az a két, csakugyan nagy jut az emberek eszébe itt, a mi tájunkon, ahol mind a kettő talált magának híveket, s ahol hatalmuk csúcsának idején úgy tűnhetett, örökre megalapozták birodalmukat. Rájuk jellemző módon irtották azokat, akik nem kedvükre valónak látszottak. A mai napig vitatják hivatásosok és amatőrök, melyikük volt a nagyobb, melyiküknek a kezén száradt több vér. Sokan vallják, hogy különbség csak a nevükben volt: Sztálin, Hitler. Nem egészen egy évtizeddel az után, hogy ők ketten fölosztották a közibük eső Lengyelországot, Sztálin megbízottai ott ültek Nürnbergben a világháború felelőseit elmarasztaló nemzetközi bírói testületben, miközben a felszabadítónak mondott Vörös Hadsereg ugyanazt tette, ugyanazzal a szándékkal, amit a Wehrmachttal közösen kezdett.

Hol marad el mögöttük a címben említett Tito?