Verbászon az átlagosnál sokkal több áldozat esett. A német lakosság az atrocitások következtében szinte nyomtalanul eltűnt, a magyarok száma pedig erősen megcsappant. A hiányzóknak egy része a helyi tömegsírok egyikében nyugszik, elsősorban a magyarok, a többiek, főleg a németek a bácskai haláltáborok valamelyikében veszett el.

A rendelkezésre álló adatok főleg korabeli tanútól származnak. Elsőnek nyilatkozott 1998-ban néhai Domokos Ferencné Maksa Anna, akkor 87 éves magányos asszony. Ő mindössze 56 áldozatnak a nevét tudta emlékezetéből felidézni. Közlésében főleg a vérengzés lezajlását ábrázolta, és a temetőben megmutatta, hol van a legnagyobb tömegsír. Erről korabeli rajz is készült. Másik adatközlő és egyben adatgyűjtő a Zágrábban élő, verbászi születésű Dr. Horváth László egyetemi tanár. A németek adatai szerint eddig azt tudni, hogy a partizánok érkezésekor azonnal kivégeztek 128 személyt, a haláltáborokban pedig elveszett 668. A tartományi levéltári adatok szerint a likvidáltak száma 131, ebből 93 magyar, 38 német. Még 1992-ben jelentkezett Sopronból a szintén verbászi születésű (1912) Lotz Tibor evangélikus lelkész, ő is leírta a vérengzés kurta történetét, és felsorolta 103 áldozat adatait.

A szombati megemlékezés után a résztvevők kimentek a temetőbe és virágot helyeztek el a tömegsírra.