1945-10
1945.10.13.
Tito Csehszlovákia belgrádi követével folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy segíteni fogják a magyar népi demokráciát helyzetének megszilárdításában, s amennyiben Magyarország nem jelentkezik területi igényekkel, Jugoszlávia nem veti fel a határkérdést, és nem folyamodik a magyar lakosság egyoldalú kitelepítéséhez sem.
1945.10.16.
A külügyminisztériumban béke-előkészítés céljából készített feljegyzés 40 000-re tette a Délvidéken meggyilkolt magyarok számát. Megjegyezte: ”nincs nyoma annak, hogy a tömeges kivégzéseket bárhol is szóvá tették volna: akár a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban, akár Moszkvában, netán a párizsi béketárgyaláson, Belgrádról nem is szólva.”
1945.10.20.
Újvidéken megkezdődött a háborús bűnökkel vádolt magyar politikusok, rendőrségi és polgári tisztviselők - Deák Leó volt főispán, Milan L. Popović, Kramer Gyula, Báthory Géza, Zombori Gyula, Tallián József, Könyöki József, Knézi Péter - első nagy pere. Mindegyiküket halálra ítélték Knézi kivételével, akit azzal vádoltak, hogy szerb vállalatok élére kinevezett kormánybiztos volt.
1945.10.25.
Lazar Brankov a miniszterelnökség kisebbségi osztályán folytatott megbeszélésen nehezményezte, hogy a magyar kormány a háborús bűnösök kiadatása kérdésében ”nagyon bürokratikus álláspontra helyezkedik”.
