....hogy a vajdasági magyarok miért nem kérték nagyobb számban az eddigi (alapjában kedvező) törvény alapján a rehabilitálást? A történészek és a kutatók szerint ugyanis az 1944-45-ös szerb partizánakciókban ”húsz-negyvenezer” magyar esett áldozatul.

A 2006. április 17-én elfogadott rehabilitálási törvény mindössze 9 rövid szakaszból áll és azon személyek rehabilitálására vonatkozó szabályokat tartalmazza, akik 1941. április 6-ától a törvény hatályba lépéséig (2006. április 25.- B. A. megj.) terjedő időszakban "politikai és ideológiai okokból bírósági vagy közigazgatási határozat nélkül, illetve bírósági vagy közigazgatási határozat alapján életüktől, szabadságuktól, vagy más jogaiktól megfosztottak".

A törvény alapján- a nyilvánosságra hozott adatok szerint- mindössze 1480 személy rehabilitáltak, további 800 ilyen kérelem pedig még bírósági eljárásban van.

A rehabilitált személyek száma rendkívül alacsonynak mondható, ha tekintetbe vesszük a második világháború utáni megtorlásokat és egyéb törvénysértéseket.

Azoknak a magyaroknak a számáról, akiket a törvény alapján rehabilitáltak- ismereteim szerint- nem közöltek adatokat. Nagy valószínűséggel azonban feltételezni lehet, hogy ez a szám szinte elenyésző. Külön kutatás tárgya lehetne, hogy a vajdasági magyarok miért nem kérték nagyobb számban az eddigi (alapjában kedvező) törvény alapján a rehabilitálást? A történészek és a kutatók szerint ugyanis az 1944–45-ös szerb partizánakciókban "húsz–negyvenezer" magyar esett áldozatul.