2013. szeptember 30. Heti Válasz Online
Áder János köztársasági elnök június végén bocsánatot kért a szerb parlamentben azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban, nem sokkal ezután azonban letörték a megbékélés szobráról Krisztus fejét

Így bátor döntésnek hat, hogy az évadot a Szabadkai Népszínház magyar társulata a budapesti Katona József Színházzal karöltve az 1944-es vérengzésekre emlékezve, Vörös című előadással kezdi.

A bocsánatkérés szép gesztus és fontos is- de vajon elég is? Egy hónappal a magyar államfő szavait követően Krisztus alakjának fejét letörni a megbékélés szobráról azt jelenti, hogy még mindig nincs megbocsátás, és a szerb- magyar együttélés nehézségei ma is élő problémaként vannak jelen a mindennapokban. A Heti Válasz Online Szabadkán járt, hogy a helyi Népszínház legújabb, a délvidéki vérengzéseket feldolgozó előadásának hátterével ismerkedjen meg, valamint saját szemével lássa, hogy a szecessziós városban hogyan él együtt szerb és magyar.

Történelmi bűnök

"A szabad és demokratikus Magyarország elítéli azokat, akik a második világháború szenvedéseit fokozva magyarként vétettek ártatlan szerb emberek ellen. Magyarország köztársasági elnökeként bocsánatot kérek azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen"- hangoztatta a magyar államfő a szerb törvényhozás képviselői előtt június 26-án.

Áder János egyúttal méltatta a szerb parlament egy héttel korábban tett nyilatkozatát, amely elítélte az 1944-45-ös vajdasági vérengzéseket és a kollektív bűnösség szellemében hozott háborús határozatokat.

"Habár a bűnöket senki sem teheti meg nem történtté, mégis hiszünk abban, hogy a kölcsönös bocsánatkérést követő megbocsátás a megbékélésen is képes túlmutatni"- mondta Áder.

Mindez azért is fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy magyar államfő a szabad Szerbia törvényhozása előtt mondott beszédet, melyet felállva tapsoltak. Azonban egy hónappal azután, hogy a megbékélés jeleként szobrot avattak Csúrogon, ismeretlen elkövető letörte a szoborról Jézus Krisztus fejét és a glóriát, ez utóbbit azonban később valaki visszahegesztette.

Itt tartott a nyáron a szerb-magyar megbékélés, melynek különös állomása lehet ősszel a Szabadkai Népszínház magyar társulatának és a budapesti Katona József Színház közös produkciója, a Vörös, mely az 1944-es vérbosszút viszi színre visszaemlékezések, korhű dokumentumok alapján.

Vérbosszú Bácskában

Ugyan Cseres Tibor megírta 1964-ben a Hideg napokat, de hiába várt arra, hogy a szerbek is megírják a saját elszámolásukat, így az 1944-es megtorló eseményekről végül ismét ő írt kisregényt, Vérbosszú Bácskában címmel.

"Az igazság és a véres szörnyűségek másik, nagyobbik felének világba kiáltása szerb íróra, írókra várt volna. Ám mindhiába! Közel háromévtizedes várakozás után nem térhettem ki a végül is reám maradt feladat elől, hogy megírjam az 1944-es bácskai vérbosszú könyvét is"- mondta Cseres 1991-ben megjelent könyvéről.

Cseres első könyvét, a Hideg napokat több nyelvre lefordították, 1966 Kovács András filmet is forgatott belőle többek között Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szirtes Ádám főszereplésével. Most, a 2013-as őszi évadban különös produkció születik a szabadkai színház színpadán. A magyar társulat játszott már több alkalommal Budapesten, de most Mezei Zoltán, a társulat vezetőjének kérésére Máté Gábor eljött, hogy megnézze a csapatot, majd rendezzen nekik előadást. Mint kiderült, először Gogol Revizorját tervezték, de Máté úgy gondolta, ha már eljön, szeretne egy érzékeny, aktuális témát színpadra állítani. Mindez még jóval Áder János látogatása és bocsánatkérése előtt történt, ezért is érdekes a Vörös című dráma háttere.

"Mondtam neki, hogy ez nem veszélytelen téma, de vágjunk bele. Bíztam és bízom Gáborban, hogy olyan érzékenységgel és finoman tud ehhez a témához nyúlni, aminek pozitív hozadéka lehet, és nem elítélő"- mondta a Heti Válasz Online-nak Mezei. Majd hozzátette: "Ahhoz ragaszkodtam, hogy itt írjuk, itteni szerzője legyen az előadásnak, és Gábor legyen itt az előkészületekkor, hogy megérezze környezetet, amiben élünk, amiben dolgozunk."

Brestyánszky Boros Rozália a dramaturg több ezer oldalnyi dokumentumot gyűjtött össze, melyből aztán aprólékosan megkezdődött a darab vázának, majd egészének felállítása.

"Hatvankilenc év múlt el, de szinte nincs olyan család akinek a felmenői között ne lenne érintett, ennek ellenére soha nem beszéltek, sem a gyerekeknek, sem az unokáknak. Elfojtották, az iskolában nem tanították. Nyilván a rendszerváltás után lehetett erről újra beszélni, de addigra már behegedtek a sebek, és inkább mindenki azt mondta: hagyjuk, ne tépjük fel a sebeket. Az érzés akkor is ott van"- támasztja alá a színdarab aktualitását Mezei.

"Azt várom, hogy az előadás az idősebbeknek egyfajta felszabadulást okoz majd, hogy végre valaki kimondja helyettük, hogy mit éltek át; a fiatalabbaknak, akiknek meg halvány fogalmuk sincs erről az egészről; ők majd meglátják, hogy mi volt ez, hogyan jutottunk ide, és többet ilyet sohase engedjünk meg, hogy fontos más alapokra helyezni a viszonyt a szomszéd népekkel. Szabadkán az együttélés alapvetően jó, de mégis sokan érzik valahol mélyen a másik iránti haragot." Fekete Ernő, a Katona József Színház színésze úgy nyilatkozott, hogy az elhallgatás tényleg működött, mert nagyon keveset tudott ő maga is a délvidéki vérengzésről; szinte semmit. "Ugyan már láthatóan behegedtek a sebek, de fontosnak tartom, hogy most erről mégis beszéljünk."

**Nem lehet cél a sértés **

A Vörös című előadáshoz Brestyánszky Boros Rozália egy szabadkai történész, Pap Árpád segítségével dolgozta fel a vallomásokat, helytörténeti dokumentumokat, folyóiratokat. Az előadás folyamán ezért több ember emlékeibe pillanthatunk bele, nemcsak áldozatokéba, hanem elöljárókéba is. A színdarabban egy édesanya emlékszik vissza 16 jelenetben; nem mindig az ő emlékeit látjuk, de ez adja a keretet.

"Ez nem történelemkönyv, hanem színház. Állásfoglalás már az is, hogy műsorra tűztük. Próbáljuk objektíven bemutatni azt, ami akkor történt, persze ez nem jelenti azt, hogy érzelemmentesen"- mondta Brestyánszky, akinek saját bevallása szerint az volt a célja, hogy a terror, a vérszomjas gyilkosság ellen próbáljon szólni.

A szabadkai színház dramaturgja Áder János bocsánatkérését nagyon pozitívan értékeli, és úgy érzi egyfajta közeledés, közös tudatosítás kezdődött most el mindkét fél részéről és hozzájárulásával. "Itt sok magyar ember nincs tisztában azzal a múlttal, amit valahol mélyen magában hordoz, úgy a nem magyarok: a szerbek, a bosnyákok, montenegróiak, zsidók, németek, cigányok sincsenek tisztában azzal, ami itt történt. Szerintem csak úgy tudunk tovább lépni, illetve az ellen küzdeni, hogy soha többé ne történjen meg ilyen, ha nyíltan tudomásul vesszük a történteket."

Ahogy a színház dramaturgja fogalmazott: "Tomislav Nikolic gesztusa egy olyan szándékot fejez ki, ami eddig nem volt tapasztalható, és biztos vagyok benne, hogy ez jóra vezet. Az előadás pedig abszolút békés szándékkal készült, és remélem ez is hozzájárul ahhoz, hogy béke legyen. Kezdetektől szerb feliratozással készültek a plakátok. Szerbeket is várunk az előadásra." Máté Gábor, a darab rendezője hozzáteszi: a darab történelmi eseményeket dolgoz fel, ám nem céljuk a szerb lakosság megsértése. A Vörös című előadásban alig van olyan mondat, ami nem eredeti dokumentumokból származna, pont ezért húsbavágó és hatásos- mondja a rendező.

A színdarabot októbert 4-én mutatják be Szabadkán, november 8-án pedig Budapesten.

Hivatkozás: https://hetivalasz.hu/vilag/nagyon-sok-olyan-csalad-van-akit-ez-mind-a-mai-napig-erint-68827/