2011. december 1.
A szerbek felé nyitott a Vajdasági Magyar Szövetség

Öles betűkkel hozta a belgrádi és az újvidéki sajtó a hírt, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség létrehozta tagozatát a szerb fővárosban. Az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó elébe ment a dolgoknak, már a a belgrádi tagozat alakulása előtt interjút készített Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével, aki elmondta, hogy a tagozatalapítás ötlete nem a pártban született, hanem már korábban kialakult egy szerb többségű csoport a fővárosban, amely “kifejezte a VMSZ-hez való csatlakozási szándékát". A jelenség kapcsán kérdések fogalmazódnak meg minden, a közélet iránt átlagosan fogékony itteni magyar ember fejében. Első kérdés nyilván az: mi motivál egy maroknyi szerbet arra (egy háború utáni nemzetállamban, ahol még ma is burjánzik a kisebbségek iránti gyűlölet), hogy belépjenek egy magyar előjelű pártba? Az alakuló ülésen erre részben fény derült. A húsz tagot számláló, nyolcvan százalékban szerb tagságú belgrádi VMSZ szervezet elnöke Nebojša Marjanović olyan magyarázattal szolgált, hogy “a köztársasági parlament voltaképpen kong az ürességtől, egyedül a VMSZ képviselői azok, akik kitartóan, határozottan kiállnak a közös érdekek védelmében". Hízelgő ezt hallani egy magyarnak, szerb polgártársa szájából. És ez valóban így van, aki követi az eseményeket, tudja, hogy a VMSZ négy képviselője rendre jelen van a képviselőház ülésein. És akkor itt jön a következő kérdés: erre miért csak a szerb polgártársak figyeltek oda, miért csak őket fogta meg a VMSZ-es képviselők szorgalma? Miért maradtak ki a történetből a belgrádi magyarok? A 2002-es népszámlálási adatok tanúsága szerint ugyanis a szerb fővárosban 2020 magyar él (a legújabb népszámlás adatait még nem ismerjük). Ha a szerb főváros magyarjainak egy százalékát sikerült volna mozgósítani, akkor tegnap húsz belgrádi magyar ott lett volna a VMSZ belgrádi tagozatának alakuló ülésén. A következő kérdés, amit nem volna szabad megkerülni, hogy a hír furcsaságán (kuriózum értékén) túlmenően milyen üzenete van annak, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség ekkora hírverést csinál a belgrádi tagozat megalakítása körül? Szerb szavazatokra számít a közelgő választásokon? Nem bízik a vajdasági magyar szavazóbázis növelésének lehetőségében? És itt tovább lépek egy kérdéssel: ha mi azt feltételezzük (már pedig így van!), hogy egy “szerb" pártban tevékenykedő magyar nem képviselheti autentikusan a kisebbségi érdekeket- ez a restitúciós törvény parlamenti elfogadásánál is bebizonyosodott- akkor miért nem alkalmazzuk a reciprocitás elvét a saját gyakorlatunkban? Rövidre fogva: egy magyar nemzeti párt miért a szerbség felé nyit? Nekik jobban hiszünk, mint saját nemzettársainknak? Nem arról van itt most szó, hogy a VMSZ elindult a szlovákiai magyar politikus, Bugár Béla alapította Most-Híd párt nyomdokain, amelyet a magyar kormány sem fogad el a felvidéki magyarság autentikus képviselőjének? Nem abban az irányban kellene inkább haladni, hogy félretéve a zsíros döbönnél sorban álló, esetenként érdemtelenül jól élő tisztségviselők érdekeit, inkább- ha fogcsikorgatva is- a vajdasági magyar politikai eliten belüli közös nevező megkeresésére törekedjünk? Mert, volt már ilyen. Azt sem mások verték szét, hanem a magát legnagyobbnak tartó vajdasági magyar párt, a VMSZ, azzal, hogy fontosabbnak tartotta titokban megállapodást kötni a Demokrata Párt elnökével, mint egyben tartani a Magyar Koalíciót. Aztán ennek meg is lett a böjtje. De, most újra helyzet van. Közelednek a választások. A VMSZ vállán a felelősség, hogy merre indul el. Képes lesz-e olyan integráló szerepet betölteni a Szerbiában élő magyarok körében, mint amilyet a második Orbán kormány művelt a Világ magyarjainak az összefogása tekintetében, vagy pedig halad tovább a megkezdett úton.

Hivatkozás: https://www.vajma.info/cikk/tukor/4562/Jo-lesz-ez-nekunk--vajdasagi-magyaroknak-.html