The Danube Swabians, A Documentary Film

Forrás**

The Danube Swabians, A Documentary Film

**Remembering Our Donauschwaben Ancestors

A filmet a bánsági Rezsőházán (rácul Knićanin, németül Rudolfsgnad), a Bánsági Német Golgota színhelyén is bemutatták. A falut ma is a második világháború utáni fogolytáboráról emlegetik és erről 1998 óta emléktábla is tanúskodik, miközben a történtekkel való igazi szembenézés még várat magára.

A Tisza torkolatánál fekvő Rezsőháza a Habsburgok kirekesztő magyarellenessége és erőszakos német telepítései nyomán XVIII. századtól német többségű település lett, 1910-ben 3186 lakosa közül 3011 vallotta magát németnek, 139 pedig magyarnak.

A faluba bevonuló, a németeken “bosszút álló" rác (szerb) partizánok Rezsőházán hozták létre a Vajdaság legnagyobb fogolytáborát, amelyben 1945 és 1948 között húszezren sínylődtek. Összesen mintegy 13 ezer ember, főként nők, gyerekek és idősek haltak meg a kínzások következtében, betegségben, éhségtől legyengülve vagy a hideg miatt. Eddig 7767 halottat azonosítottak, dokumentálták, mi történt velük.

Akik túlélték a fogolytábort, Németországba költöztek, házaik, vagyonuk pedig mind a Boszniából, Horvátországból és Montenegróból betelepített rácoké (szerbeké) lett. A rác honfoglalás azóta is folyik a Délvidéken. Napjainkban a Rigómezőről (Koszovóból) kiszorultak űzik ki a kiöregedő magyarokat.

Sokak szerint a németek elűzése volt a Vajdaság háború utáni legnagyobb vesztesége. Ez természetesen nem igaz, hiszen a rácok által lemészárolt magyarok száma bizonyosan nagyobb a németekénél. Csakhogy a magyar veszteségek föltárásáról még bizony németes alaposságú munka sem folyik...

A második világháborúig 500 ezer német élt a Vajdaságban, többségük a Tiszától keletre, a Temesközben (Bánságban). A második világháború végén a visszavonuló német hadsereggel együtt sokan elhagyták a térséget, 2-3 évszázados hazájukat. Azok maradtak, akik nem működtek együtt a náci német erőkkel és nem érezték magukat bűnösnek. Azonban 1944. októberében a Délvidék rác megszállásával a partizánok egyik vezetője, majd a háború utáni Jugoszlávia első számú vezetője, Josip Broz Tito katonai közigazgatást vezetett be a Vajdaságban, majd megkezdődött a németek és a magyarok elleni “megtorlás".

A németeket népellenséggé nyilvánították, vagyonukat elkobozták, többségük fogolytáborba került. Becslések szerint 1944 és 1948 között Jugoszlávia területén több mint 85 ezer német vesztette életét, ebből 50 ezren fogolytáborokban haltak meg.

A német kérdésről Szerbiában és a megszállt Délvidéken sokáig nem lehetett beszélni. Nemzedékek (generációk) nőttek fel anélkül, hogy hallottak volna egykori szomszédjaik sorsáról. A film- amely végigköveti a németek sorsát a XVIII. századtól, amikor a Délvidékre (Vajdaságba) költöztek, a második világháborúban betöltött szerepükön keresztül napjainkig- célja elsősorban a párbeszédre való invitálás, a múlttal való szembenézés- majdnem hetven évvel a történtek után. Időszerű és illendő ez Szerbia EU-csatlakozásának küszöbén.

A filmet júniusig 14 délvidéki (rácos szóval “vajdasági") település lakói tekinthetik meg, a vetítések után pedig beszélgetéseket szerveznek. Szerbián kívül Ausztriába és Németországba is elviszik majd a dramatizált dokumentumfilmet. Rejtély, hogy Magyarországra miért nem hozzák! talán azért nem, mert félnek, hogy magyarok tömegei ébredhetnek rá délvidéki magyar testvéreink hasonló sorsára.

“Akiknek a tanúságtételét rögzítettük, azok túlélték a kommunista rendszernek az itteni németek számára létesített fogolytáborait. Voltak, akik életükben először beszéltek az ott történtekről. A második világháború előtt Szerbiában mintegy félmillió német élt, ma ötezren sincsenek. Megdöbbentő, hogy a kisemmizett svábok milyen türelemmel fogadták be a rácokat németországi vendégmunkásokként. Különösen Svábország fővárosában, Stuttgartban, ahol az egyik legnagyobb arányú bevándorló népesség éppen a rác (szerb), és semmi bosszú, semmi atrocitás.

A filmben megszólalók az utolsó képviselői egy népnek, amelynek gyökerei a vidék régmúltjába nyúlnak vissza"- mondta a 34 éves nagybecskereki Marko Cvejić, a film rendezője és forgatókönyvírója, több mint tíz dokumentumfilm szerzője.

A rezsőházi Tűzoltóotthon zsúfolt termében, az április 3-i vetítés után a nézők között volt, aki nehezményezte, amiért “a szerbeket megint csak az erőszakos oldalukról mutatták be". Pedig mint a rezsőházi szerb-német egyesület elnöke hangsúlyozta, “most már nagyon is jó a két nép közötti viszony".

Az egyik fiatalember úgy fogalmazott, hogy “van ugyan gyűlölködés az emberek között, de nem igaz, hogy nem szeretik a németeket". Az egyik helybéli dicsérte a film készítőinek a bátorságát, ahogy a témához nyúltak, mert mint mondta, “most sem hiányzik sok ahhoz, hogy valaki olyat cselekedjen, mint akkor- aztán egy másik rendező készítheti a maga filmjét".

Egy másik hozzászóló a film befejezésével volt elégedetlen, amire az egyik falubelije azt válaszolta neki, hogy “ez a mi befejezésünk, olyan, amilyet a viselkedésünkkel megírunk.“

MTI nyomán Dr Sz L

Rövid részlet:

https://www.youtube.com/watch?v=WAUlwTqCYXI

Hivatkozás: https://szegedem.hu/hirek/202006-12-04T12:01:00+02:00/nemetirtas-a-vajdasagban-ma-is-megtortenhet/