Délszobra, én itt állok hallgatag,

Havas István: A négy szobor

A szabadság-ünnep virradatja

A négy szobrot meg meg szólaltatja,

S muzsikáján a négy anyaszélnek -

A Szabadság-téren, im, beszélnek:

É s z a k s z o b r a, de sokat szenvedek,

Ne nézzétek csak kőnek keblemet,

Néha hullnak záporként könnyeim

Át a Tátra s Dobsina völgyein! ...

Fürdik képem Tisza forrásában,

Elbolyongok Kassa városában...

Nem csend nekem az éjszakák csendje,

Fülem gyászdal sírásával telve:

Sír a hab a Garamon és Vágon,

Száz vadgalamb a harmatos ágon.

A pozsonyi dómban harang kondul,

Késmárk felett a szél délre fordul;

Sötét szárnyán könyörgés üzenet...

É s z a k s z o b r a, de sokat szenvedek!

Mit szóljak én, árva K e l e t s z o b r a,

Kiben Erdély lelke sir zokogva,

A Maros, míg ballag kőröl-kőre,

A Küküllő, Petőfi-sir őre,

Az Aranyos: fényes kebelével,

A méla Olt bucsu-énekével!

A székely nép fájdalma, haragja,

Kőkeblemet magával ragadja,

Bejárom a Barcasági sikot,

Megfujom a tárogató sipot:

Szép éjszaka, fölkel a nagy tábor,

Bocskai, Rákóczi, Bethlen Gábor,

S addig kelnek, mignem fönt maradnak,

Mignem egyszer diadalt aratnak!

** D é l s z o b r a, én itt állok hallgatag,**

** Zsoltár-szóra nyitom meg ajkamat,**

** Bácska földje, Telecskai halmok,**

** Buzáitok őrlik-e még malmok?**

** Ad-e annyit Bánát televénye,**

** Mint adott a magyar idejébe?**

** Jaj, annak a földnek magva gyérül,**

** Százszorosan vissza már nem térül!**

** Jaj, az eke szarvát búsan tartja**

** Szántogató, csüggedt rab-magyarja,**

** Nem fontos már néki munka, szántás,**

** Azt várja csak, jön-e a megváltás?**

N y u g a t s z o b r a, hát én, mit szóljak én

Hogy szemembe tör a tavaszi fény,

Hogy felujul bennem népem vágya,

Kinek más volt a szabadság-álma!

Testvérünk volt, soha el nem vágyott,

Hűségeért kit az Isten áldott;

Volt itt háza, telke elegendő,

Kecsegtette jóval a jövendő,

Védelmeztük török, tatár ellen -

Elragadták mégis gyülölettel.

Odavarrták, de szakadoz a szál...

Szíve, lelke mindnek csak ide száll.

A Szabadság-téren igy beszélget

Négy szobra négy vesztett országrésznek...

Szavuk zeng, zúg napsugarak árján:

Nem maradunk soká búsan, árván.