filmnovella

Film az 1944-45 délvidéki vérengzésről, aminek semmi köze nem volt az ún. újvidéki Hideg napok barbár eseményeihez, melyeket a korabeli magyar országgyűlés is elítélt, kezdeményezve a felelősök megbüntetését, és a sértettek kárpótlását. Ez a politikai döntés példátlan a II. V. H. történetében.

Tito 1944. május 24-én írta alá a kezdeményezésére elkészített:* Rendelet a katonai bíróságokról, valamint a katonai bíróságok szervezeti felépítése és hatásköre *elnevezésű okmányt. Ebben meghatározta, kiket kell háborús bűnösnek és kiket népellenségnek tekinteni. A idézet a 13. szakaszából: *"Háborús bűnösöknek tekintendők (...) a megszállók és az őket kiszolgáló hazaiak terrorapparátusának és fegyveres terrorista alakulatainak funkcionáriusai (...)" *A 14-ikből: "A nép ellenségeinek tekintendők: (...) az ellenséget szolgáló más fegyveres alakulatok tagjai, (...); mindazok, akik bármilyen módon (...) az ellenséget szolgálják; mindazok, akik rákényszerítették a népet, hogy adja át fegyvereit a megszállóknak; mindazok, akik elárulták a népi harcot és szövetkeztek a megszállókkal; (...), mindazok, akik támogatták és támogatják a megszállókat;" Tehát bárki. Feladat: "a délszláv többség megteremtése Bácskában és Bánátban."

20-40.000 közé teszik a minden eljárás nélkül lemészárolt magyarok számát. Sok svábot és horvátot is meggyilkoltak. Elsősorban papokat, értelmiségieket, iparosokat, gazdákat, tisztviselőket. A Bački Jarak-i haláltáborban az anyakönyvek szerint 1944. december 3.- 1946. április 15. közt összesen 6429 személy pusztult el a legembertelenebb körülmények között. Több tucat ilyen működött Jugoszlávia-szerte, a "fölszabadulás" után.

A Cz. család egyik tagja földet bérel ’44 tavaszán Csurogon. Mihály Csurog tanyavilágába költözik, ahol a dobrovoljác szerbek szívesen adják bérbe földjeiket.

A család összegyűlik a csurogi tanyán, s úgy dönt, hogy ott helyezi el a család értékeit, mert jönnek az oroszok. Ez meg is történik.

Arcok: Ilona 6 éves, Mihály 9 éves, Teréz 15 éves, édesapjuk, Márton 35 éves, édesanyjuk, Rozál 32 éves, Imre, Teréz szerelme-udvarlója 20 éves, Kocsis, Parancsnok, Jegyző és mások.

Az oroszok tovarohannak, a német-magyar hadak elmenekültek. Nyomukban vonulnak bolgár és jugoszláv seregek, majd következnek a szerb partizánok irreguláris erői, melyek a magyar, sváb és horvát férfiak egy részét lemészárolja vádemelés és eljárás nélkül, a nőket és gyermekeket "lógerekbe" terelik.

Imre belép a Petőfi Brigádba.

A tanyát partizánok kifosztják, Mártont többedmagával a szemétgödörhöz terelik. ütik, szögelik, fűrészelik, nyúzzák őket, majd a gödörbe lökik. "Mért nem ordítsz? Könyörögj az életedért, kurvamagyar!" Közben pálinkáznak, harmonikáznak, tamburáznak, táncolnak. Két partizán szakszerűen gyűjti az értékeket.

Két lóger alakul a Temerin melletti Járeken. Az egyikbe a környékbeli svábokat, a másikba a magyarokat gyűjtik. A lóger a falu egy-egy körülzárt kicsi része, tíz-tizenkét, szögesdróttal körülvett ház, ahol több száz asszonyt, öreget és gyermeket zsúfolnak össze, akik semmi élelmet nem kapnak. Mindegyikben naponta több tucat ember hal meg.

Kocsis szedi össze a holtakat, s viszi a temetőbe, ahol a föltört kriptákba dobálja a halottakat. Ha kripta megtelik, a lógerből asszonyok jönnek, földet kaparnak a tetemekre. Az egyik az őr figyelmét kijátszva, döglött galambot rejt a köténye zsebébe. A másik csipkebogyót tép a bokorról, ujját a tövis fölsérti.

Jegyző írja az anyakönyvbe: 1944 dec. 5. Theresa Bonner, élt 38 évet. Halál oka: végelgyengülés.

A magyar lógerben van Rozál, Mihály, Teréz és Ilona. Ilon kérdi édesanyját: "Miért nem küldött tegnap Jézuska ajándékot Mikulással?" "Lehet, hogy még ma megkérdezheted tőle."

A lógerekben se élelem, se só. Néhányan fakérget rágcsálnak, mások az üres műtrágyás zsákot nyalják.

Mihály kiszökik az otthonukul szolgáló istálló trágyalefolyóján keresztül. A temetőn át Temerinbe lopózik, és bemászik az egyik ház kamrájába élelmet lopni. Elkapják. Kap egy pár pofont. Aztán kiderül, honnan jön. A család asztalhoz ülteti: nyolc gyerek! A házigazda a Kocsis. Maradék kukoricagölödint adnak neki enni. Falna. Lefogják. Ne, lassan!

A nagyobb gyerekek átmennek a szomszédba: ki cukrot hoz, mézet, szalonnát, kenyeret, kolbászt.

Sót, sót!- kéri Mihály.

Még az éjjel visszaszökik.

A kocsmában partizánok katolikus papot (Petrányi Ferenc) vernek. "Most kérd az Istent, hogy szabadítson meg!" A pap összeesik. A partizánok- férfiak és nők, köztük Marica- kólót táncolnak, közben fölmennek az asztalra, s onnan a papra ugranak.

Imre érkezik szerb katonatársaival. Kártyázik, nyer és fizet a többieknek. Mi lett ezzel a pappal? Kitapostuk a belét. Amikor eláznak, az írnoktól pecsétes üres parancsokat lop.

Kocsis alkuszik egy öregasszonnyal: Azonnal agyonlőnek, ha a gyerek megnyikkan! Kap egy pár gyűrűt.

A lóger istállójában lakó negyven ember osztozik a Mihály által hozott kevéske élelmen. Imádkoznak: Miatyánk. Mintha áldoznának, úgy kapnak Rozáltól egy falat kenyeret, rajta darabka hússal, a gyerekek kanálka mézet-cukrot és kézfejükre hintett nyalat sót!

Reggel Kocsis szedi a hullákat a házak elől. Egy asszony hosszúkás batyut dug neki, amit Kocsis az ülés alá rejt. Az asszony rendezi a holtakat a szekéren és suttog az ülés mögött. Csöndesen Marikám, egy szót se, amíg Péró bácsi ki nem vesz!

Mennek a temetőbe.

Az asszony halkan énekel a szekér mellett.

Jegyző ír az anyakönyvbe, már a második kötet telik be. Eldugja a szekrény alá, s új könyvet vesz elő. Ír.

Imre egy piacon tiszti rendfokozattal. Partizánok üzletelnek, Imre is. Nagy köteg pénz van nála. Kísérete egy szolgaféleség, aki mindenkitől érdeklődik Teréz és családja iránt.

Parancsnok jön, Imre széles öleléssel fogadja. Ezt találtam neked! Bőrtakaróból aranykelyhet vesz elő. A Parancsnok kedvtelve nézegeti. Egy öreg lép hozzájuk, szája tátva, mondana valamit, a Parancsnok, belelő a szájába. Imrének: Hogy meg ne fázzon a mandulája!

Este Kocsis átadja a csomagot a tegnapi öregasszonynak. Kislány van benne. Ómami! Jó voltam, szót fogadtam, bepisiltem, nagyon fáztam, de csöndben maradtam!

Partizánok vonulnak át a temetőn. Egy frissen behányt kripta földjéből kéz remeg elő. Partizánok énekelve el.

Éjjel. Kocsis elkapja az osonó Mihályt.

Hozzánk többet nem jöhetsz! És sehova nem mehetsz kétszer!

És ha föladnak a partizánoknak?

Kocsis vállat von. Tünés.

Imre másik kocsmában mulat. Délceg partizán nőt táncoltat. Maricát. Kártyázik, nyer, fizet mindenkinek. Elmegy a partizán nővel. Parancsnok föltartóztatja. Te nagyon magyarul táncolsz! Táncol kozákul is, grúzul is, mondja a nő, és a Parancsnokhoz bújna, de az eltolja. Imre: próbáld ki, nagyon jó. Ha akarod, altat, ha akarod, alszik.

Hajnalban a lógerben gyermek születik. Anyja meghal.

Reggel. Temető, a földből előbújt kéz már merev.

Jegyző ír az anyakönyvbe. III. Kötet. Parancsnok belép. Jegyző föláll. Maradj csak, körmölj rendesen. Hol tartasz? Ahol a halál. Parancsnok nevet, belenéz a könyvbe. 4816? Nagy gyilkos vagy te! Kitépi a teleírt lapokat. Akkor ne írjam tovább? Dehogynem! Neked ez a dolgod. Nekem meg ez. A kitépett lapokat a kályhába dobja. Mindenki végezze a munkáját pontosan, rendesen.

"Ne légy szeles./ Bár a munkádon más keres-/ dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes."– folytatja Jegyző.

Mihály egy istállóban lapul a jászol alatt. Majd a tehénhez megy, simogatja, becézgeti, letérdel, tejet spriccel a szájába.

A lógerben Rozál és a gyerekek Mihályt keresik, de csak suttogva, titokban.

Kocsis szedi össze a holtakat. Köztük van az alsószoknyába csavart újszülött, halott anyja karjában. Együtt teszi föl őket a szekérre.

A temetőben a csecsemőt Kocsis belöki az ülés alá. Hazaviszi. A gyerek bőg. Miért hoztad el? Kié? Már a mienk. Mienk? Dunába vizet? Nem mindegy? Itt senkinek se tűnik föl.

A gyerekek örülnek a babának.

Reggel a lógerben Imre és a Parancsnok. Foglyok sorban. Ilona, Teréz és Rozál.

Imre: Ezek kellenek Rukavina tábornoknak. Miért? Tudom én? Az én dolgom tenni, nem tudni.

Parancsnok: gyertek ide. Ők hárman óvatosan előre lépnek.

Imre papírját nézi: Egy fiú is tartozik hozzájuk.

Teréz hátranyúl, megfogja egy kisfiú kezét.

Kifelé, mondja Parancsnok.

A három nő és a kisfiú kimegy. A kisfiú hátranézne, Teréz megrántja.

Mennek. Imre kérdezi: Ki ez a gyerek? Teréz: Még egy ember.

Hivatkozás: https://www.irodalmijelen.hu/node/16260