Megjelent Czakó Gábor Kossuth díjas író Beavatás Lépcső és szalmaszál c. kötetében

Amikor 1941-ben a magyar honvédség bevonult a Délvidékre, ujjongó magyar lakosság fogadta, meg szerb orvlövészek.

Mi volt ennek az előzménye? Visszamehetnénk a török időkig, amikor a szerb segédcsapatok un. martalócokként követték a muzulmán hadakat, ölték-fosztogatták a lakosságot, a csaták áldozatait, vagy a XVIII-XIX századi rácjárásokig, amikor a bécsi udvar fölbujtására a befogadott szerb határőrök etnikai tisztogatásokat hajtottak végre a magyar falvakban-városokban, de kezdjük az első világháború végével, amikor Károlyi Mihály kormányának nyílt hazaárulása következtében a szerbek- is- akkorát haraphattak ki az ország déli részéből, amekkoráról álmodni sem mertek; Károlyiék mindennemű ellenállást megtiltottak a hódítókkal szemben, és a hadfölszerelést is átadatták nekik.

Az alakulóban lévő Szerb-Horvát-Szlovén királyság (1918. dec. 4.-1929. okt. 3.) a korszellem jegyében természetesen demokratikus alapokra helyezte katonai eredményeit. "*Az Újvidéken 1918. november 25-én megtartott, Nagy Nemzetgyűlés néven ismertté vált szláv összejövetelen 757 küldött akart a terület sorsáról dönteni. A kevés híján négyszázezer vajdasági magyart a gyűlésen egyetlenegy ember képviselte. *Bácskában akkoriban a- *lakosság 41,8 százaléka volt magyar, 23,2 német. Szerb, valamint horvát együttesen 27,5 százalék volt." *– írja Sajti Enikő. A horvátságot két fő képviselte, a svábokat egy sem.

Megkezdődött a terület szerbesítése Elkobzott magyar birtokokra szerbeket, ún. önkénteseket, szerbül: dobrovoljácokat telepítettek, s ezer módon sanyargatták a népet. Néhány példa: "Túszokat szedtek. Horvátországban 17-szer, a Vajdaságban pedig 34-szer nagyobb volt az adó, mint az ország többi részében. (...) Ez tehát hadisarc volt, amit 1920-ban kivetettek s aztán 21 évig úgy felejtettek."- Írja Matuska Márton, a délvidéki magyar holokauszt legjelentősebb kutatója.. Számos helyen nyilvánosan megbotoztak magyar szülőket gyermekeik vétkei miatt. Már akkor üldözték a magyar beszédet.

• "1918 és 1921 között 39 272 személy menekült át Magyarországra, az akkori magyarság 10%-a",* köztük közel tízezer különböző értelmiségi.

1941-ben, nyomban a terület katonai birtokbavétele után a magyar hatóság megkezdte annak magyarítását. Sajnos, a szerbek módszereit használta. Nem békét hozott, hanem visszavágott a korábbi sérelmekért, igyekezett megszabadulni a szlávoktól, s helyükbe magyarokat telepíteni. *"1941 május-júniusában a dobrovoljacok helyére összesen 3279 bukovinai székely családot (13 200 fő) telepítettek be, 35 000 katasztrális hold földre." *A közigazgatásba- a helybeli magyarság nem kis elégedetlenségére- anyaországi, megbízható tisztviselőket irányítottak, a nagy tanítóhiányt is több mint ezer anyaországi diplomás tanítóval és tanárral pótolták.

A szerbek partizánmozgalmat szerveztek, orvlövészeik komoly veszteségeket okoztak a magyar hadseregnek. Ezt a parancsnokok ’41 telén az újvidéki razzia elrendelésével torolták meg. Az eredmény 3800 ártatlan halott. Milán Popovic, a Magyar Országgyűlés újvidéki képviselője fél évvel a vérengzés után, 1942. július 15-én felszólalt az ügyben. "Az eset nemcsak gyászba borította lelki és érzelmi világunkat, hanem fizikailag és anyagilag is kétségessé tette életfenntartásunkat (...) számos ártatlan ember és azok vagyona elpusztult." *Deák Leó *Bács megyei főispán szintén elmarasztalta a vérengzést, *Szombathelyi Ferenc *pedig már korábban, ’42 február 4-én katonai vizsgálatot indított. A hadbíróság 1943-ban elítélte az újvidéki parancsnokokat, négyet közülük halálra, ám a németek megszöktették őket. Az országgyűlés kártérítést szavazott meg a hátramaradottaknak. A világháború alatt rajtunk kívül egyetlen állam sem állapította meg semmilyen esetben sem saját háborús vétkét. Kállay miniszterelnök a parlamenti vitában ezt mondta: "Nem hiszem, hogy a jugoszláv parlamentben felállhatott volna egy magyar képviselő, és olyan beszédet mondhatott volna, mint amilyent Popovic Milan képviselő úr mondott." A jugoszláv, illetve szerb politikában ilyesmi azóta sem történt. Az irodalomban sem. Cseres Tibor- saját állítása szerint- azért írta meg a Hideg napok-ban az újvidéki gyilkosságokat, hogy ezzel mintegy válaszra hívja a jugoszláviai pályatársait. Csalódott. Egy hang nem érkezett ottani pályatársaitól.

Titó hatóságai Szombathelyi Ferencet, Deák Leót és Milán Popovicsot kivégezték. Szombathelyit Magyarország kiadta Jugoszláviának, Deák Leót pedig a szerbek egyszerűen elhurcolták budapesti lakásából. Nyilván azért, mert megtehették. Nem csak vele, sokakkal. A szerbek egyszerűen átjöttek a határonm, s vittek, akit akartak. A Rajk László-féle belügyminisztérium nem védte meg a magyar polgárokat.

65 éve, 1944 novemberében Titó partizánjai bevonultak Bánátba, Bácskába és Baranyába, és iszonyatos bosszút álltak a 41-es újvidéki és környéki tömeggyilkosságért. Lényegében az egész magyar férfilakosságot el akarták pusztítani, s ezáltal a magyarságot. Legkivált az értelmiségre, különösen a papságra és az iparosokra, tanult gazdákra vadásztak. Harmincnál több lelkészt öltek meg, köztük Gachal János torontálvásárhelyi-debelyacsai református püspököt. "E második razzia abban hasonlított az elsőre- írja Matuska Márton- "hogy mindkettőben ártatlan embereket gyilkoltak meg. A különbség az, hogy az előbbiről szinte mindent lehet tudni, az utóbbiról igen keveset. Az előbbit tényleg megelőzte egy erőteljes partizánmozgalom, 44-ben a magyarok semmiféle ellenállást nem tanúsítottak."

Idézi Sajti Enikőt az áldozatok számáról: "A magyar kormányhoz különféle forrásokból eljutott, becsléseken alapuló számok 20-tól 60 ezerig terjednek." Három faluban, Csúrogon, Mozsoron és Zsablyán minden 14-15 év fölötti magyar férfit megöltek, tetemüket a Tiszába, dögkutakba és hasonló helyekre dobták. A németeket lágerekbe terelték, élelmet nem adtak nekik: ezrével vesztek éhen.

A magyar kormány a füle botját sem mozgatta.

A gyilkosok tagadtak, még az emlékezést is tiltották, sőt, megtorolták. Matuska Mártonnak elévülhetetlen érdeme, hogy elméletek és indulatok helyett tényeket hozott elő a lelkek és az irattárak mélyéről. Nemrég bejelentették szerb-magyar tényföltáró bizottság létesítését. Talán megindul a tömegsírok föltárása.

Hivatkozás: https://www.czakogabor.hu/index.php?page=olvas&id=2