Magyar és sváb holokaust a Délvidéken 1944-48

Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Heimatverein

2013.04.17.


Matuska Márton, Teleki Júlia és Weiss Rudolf Solymáron
2013. április 12.

1944 őszén sötét felhők gyülekeztek a front közeli helyzetbe került Délvidék magyar és sváb lakosságának feje felett. A Titó-vezette partizánok 1943-as jajcai határozataiban megfogalmazott program, a Bácska és Bánát "délszláv jellegének erősítésé"ről, ha hivatalosan kihirdetésre nem is került, azonban a "felszabadított" területekre bevonuló partizánok kegyetlenkedéséről érkező hírek nem sok jóval kecsegtettek az itt élő nem szerb népek számára. Nem is kellett sokáig várni, mert a partizánok megérkezését követően szinte azonnal megkezdődött a tömeges gyilkolás. A bestiális mészárlásokkal az ártatlan civil lakosság százezreit késztették menekülésre, az otthon maradottak egy részét tömegsírokba lövöldözték, és a még életben maradottak számára 5 haláltábort, és közel 40 munkatábort szerveztek, miközben minden vagyonuktól megfosztották őket. Az 1944. és 1948. között működtetett táborok valóságos emberemésztők voltak. A munkatáborok legyengített lakóit fokozatosan szállították át a haláltáborokba, ahol a tömegsírokban végezték be keserves szenvedéseiket. Eredményeként az egykor 5-600-ezres bácskai magyarság ma 280-300 ezres, a hasonlóan 5-600-ezres svábság ma 4-5 ezres maradéka küzd a fennmaradásáért. A legyilkolt kb. 150-200-ezer ártatlan áldozat mellett kb. 300 ezer ember menekülését jelentette a terület "délszláv jellegének erősítése"! Az évtizedeken át hallgatásra kényszerített túlélők személyes beszámolói hitelesen tanúsítják a valós történések megrázó eseményeit.

A lágerekben fénykép nem készülhetett, csak az onnét valamilyen módon megszökött, vagy a keserves kínzásokat túlélő emberek beszámolói tudatták a világgal az ott történteket.Herta Gärtner a nagyanyjával együtt került 1945. tavaszán a Krusivle (bácskörtés)-i megsemmisítő táborba, miután a munkaképes életkorú szüleit oroszországi munkatáborba hurcolták. 1946-ban egy esős éjszakán sikerült nekik néhány társukkal együtt a lágerből megszökni, és Magyarországon keresztül Ausztriáig (Bad Hall/in Oberösterreich) eljutniuk. Azonban az orvosi ellátás ellenére az éhségtől tönkre ment szervezete már életképtelen volt és 1946. április 3-án kétéves korában elhunyt. Ő egy tipikus példája annak a 10-15 ezer bácskai gyereknek, akik sorsa hasonlóan végződött. (A felvételt Jakob Bohn készítette, akivel együtt sikerült megszökniük.)


Letölthető dokumentumok

solymr20130412.pdf
Gulág Emlékbizottság
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő
Nemzeti Együttműködési Alap
Polgári Magyarországért Alapítvány
NKA
MTI