1945-04 on Keskenyúton

1945.04.01.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

Az elkobzások révén addigra a tulajdonviszonyok már gyökeresen megváltoztak: 92 000 német család, 1 193 nagybirtokos, 5 695 egyéb földműves és 4 975 egyéb nem földműves család, 679 egyházközség és kolostor, 83 bank, valamint 563 háborúban eltűnt személy vagyonát konfiskálták, helyezték zár alá vagy vonták el háborús nyereség címén.

1945.04.05.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

Jovan Veselinov Žarko, a Tartományi Pártbizottság titkára a következőket mondta: "A magyarokkal a helyzet sokkal összetettebb. Tudjátok, hogy sok magyar részt vett a Horthy-féle vérengzésben. A magyarok irányában azonban különleges az álláspontunk. [...] A magyarok iránt a következő álláspontot alkalmaztuk: kifejleszteni azt az érzést, hogy ebben az országban éljenek, és érte küzdjenek. De itt nehézségbe ütköztünk. [...] Itt nem lehet arra hivatkozni, hogy mi volt korábban. Azok a magyarok, akik ezeket a bűncselekményeket elkövették, a megszálló szolgái voltak, és mi így ítélkezünk felettük".

1945.04.06.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.07.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

"Tekintettel arra, hogy Vajdaságban a szerbek relatív többségben élnek, a Népfelszabadító Főbizottság kifejtette azon óhaját, hogy Vajdaság a föderális Szerbia tagja legyen. Vajdaság összes népei ilyen döntés mellett vannak. [...] A Vajdaságban nemzetiségek is élnek. ügyük az AVNOJ szellemében nyer elintézést. A németeket kizártuk nemzetiségeink sorából [...] Büntetjük és meg fogjuk büntetni a magyarság soraiból azokat, akik a Horthy-hóhérokkal együtt ölték a szerb népet és a Vajdaság más szláv lakosságát. A becsületes magyarok tartományunkban élvezik mindazokat a jogokat, amelyek nekik mint nemzetiségnek járnak. [...]"

1945.04.10.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.12.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.18.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.19.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

Vukosavljević még azt is sugallta, hogy Magyarországnak át kellene engedni Bácska és Bánát északi részét, tehát a két Kanizsát, Horgost, Zentát, keletre egészen Mokrinig annak fejében, hogy Magyarország fogadjon be még 200 000 magyart, mert, mint írta, "ezzel megszabadítanánk Vajdaságot jelentős számú magyartól, ugyanakkor viszont nem károsítanánk meg jelentősebben gazdasági szerkezetét".

1945.04.25.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

Nagy Imre földművelésügyi miniszter ezt azzal hárította el, hogy a "népi önvédelem csak újabb retorziókhoz vezethet, nekünk pedig csak az áll rendelkezésünkre, hogy az igazi demokratikus úton haladva, ezzel szerezzünk idővel elégtételt magunknak". Gyöngyösi külügyminiszter kiállt Erdei mellett mondván, ha "a szavak fogalmazása" nem is volt helyes, "valamit tenni kell".

1945.04.27.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.28.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

1945.04.30.

Mon, 23 Feb 2015 12:01:00 +0200

A Vajdaság népeinek becsülete elleni bűncselekmények körébe tartozott a megszállókkal és hazai árulókkal történt bármiféle, tehát nemcsak gazdasági vagy politikai, hanem kulturális, művészeti vagy jogi együttműködés is. Az ítéletek többségében a következő büntetési tételek szerepeltek: a magyar nemzeti becsület elvesztése, a közéletből való kizárás, a közfunkciók ellátásának tilalma, de vagyonosabb elítéltek esetében "mellékbüntetésként" általában jelentősebb mértékű vagyonelkobzást, illetve kényszermunkát is kiróttak. Működését a Főbizottság elnöksége 1945. szeptember 13-ai határozata alapján szüntették be, és illetékességét átruházták a járásbíróságokra.