Gutai István: Földönfutók, hontalanok
Menekülés a Bácskából 1944/45
Gutai István, noha képzett ember – könyvtárigazgató –, sokáig nem tudott ilyen történetekről. Akárcsak a magyarság zöme. Ha Jugoszláviában történt gaztettekről, esetleg konkrétan népirtásról, tisztogatásról értesült, az arról szólt, hogy milyen gyalázatokat követtek el ott magyarok, németek, olaszok... Meg persze a királypárti Draža Mihajlović csetnikjei a nép és a partizán szabadságharcosok ellen. És a horvát domobránok is. Hogy a magyarok mit tettek 1942-ben a Sajkás-vidéken meg Újvidék városában. Aztán lassan, nagyon lassan kezdett hallani másról is. Találkozott olyan emberekkel, akik – életüket mentve – megszöktek Jugoszláviából, az 1944-től kezdődően létrehozott haláltáborokból. Olvasta Cseres Tibor Bezdáni emberét, Illés Sándor Siratóját. Értesült Homonnay Elemér meg Szigethy György Amerikában kiadott könyveiről, amelyek tömeges magyarirtásokról szóltak. Végül megismert, s fölkeresett olyan tanúkat, akik hajlandók voltak ilyesmiről nyilatkozni, vagy ilyenről följegyzéseket készítettek.
Így állt össze ez a kötet.
Tartalmáról sokat elmond egy-egy írásnak a címe: Az utolsó magyar. Csurogról szól a történet, ahol a felszabadítók érkezésének idején 2700 magyar nemzetiségű lakos élte boldog vagy boldogtalan életét. S vele együtt élt valamivel kevesebb német, a többséget alkotó szerbek között. A „felszabadulás” kezdetétől azonban mindössze két-három hónap leforgása alatt olyan helyzet állt elő, hogy a szerző ma arról közöl írást, kit minősítenek utolsó magyarnak a faluban. Egy másik írás címe: Németnek születtem, magyar család lettem. Mi játszódik le egy família életében, hogy nemzetcserére kerül sor? Miért mondja a magyarországi Pest megyében, a kicsi Bercel községben a helybeli sváb az odáig futó bácskai, szenttamási menekültnek, földönfutónak, az ott új hazát kereső szerencsétlennek, hogy „Tu bist Telepeschinn!”? A nyolcvanon túli, tüdőrákban szenvedő Schőner Irén meg, aki Csurogról, hatalmas kerülőkkel – Németországot és Spanyolországot is érintve – szökött, futva menekült a Bakonyban lapuló Farkasgyepű faluig, miért beszél néhány héttel halála előtt arról, hogy ő érdekházasságot kötött, egy kommunistának lett a felesége, csak hogy megkapaszkodhasson Magyarországon?
Hasonló történetek olvashatók ebben a kötetben.
Részlet Matuska Márton előszavábólGaléria
