A „Szerb-Magyar" Akadémiai Bizottság magyar tagozatának tevékenysége (Bizottsági tagok névsora, stb.)
2009. október-2011 március
A szigorúan történészi feltárásokra, az eddigi kutatások rendezésére életre hívott történész bizottság kutatási program és elképzelések nélkül, elavult alapelvek mentén látszat tevékenységet folytat. A bizottság vezetője régi, jól bevált „elvtársaira” támaszkodva, azokat meg(le)fizetve, a délvidéki amúgy is túlpolitizált és megosztott pártpolitikusaira támaszkodva zavart és összevisszaságot keltve tevékenykedik, a külügy politikai és diplomáciai támogatását élvezve.
Az 1944-45-ös események 67 éve történtek. Megvan a megfelelő történelmi távlat, hogy -az eddigi igen alapos kutatásokra támaszkodva, azokat egységes adatbázisba rendezve, kiegészítve pályázati rendszerben beindított további, a feltérképezett fehér foltokra irányított kutatásokkal- a politikai következtetések levonhatók legyenek. A magyar fél ideje rohamosan csökken, hiszen az elmúlt 20 évben sem történt meg a téma történelmünkbe integrálása, így nagyon komoly ismeretterjesztő tevékenységre van szükség itthon és főleg Szerbiában, hogy áldozatainknak való méltó emlékállítás és az ártatlanul elítéltek, ítélet nélkül kivégzettek rehabilitálása megtörténhessen. Megbékélést a magyar nép ellen elkövetett genocídium elismerése és az áldozatok megkövetése hozhat. Azt gondoljuk, hogy a bizottság vezetésére alkalmatlan az a történész, aki a rendszerváltozás előtt és után felelős politikusként -Glatz Ferenc oktatási miniszter is volt a rendszerváltozás hajnalán, MTA elnöksége és a MTA Történettudományi Intézet igazgatása mellett- semmit sem tett az 1944-45-ben a titói kommunista rendszer által elkövetett bűnök tisztázásáért.
Glatz Ferenc saját nyilatkozati szerint elévülhetetlen érdemeket szerzett a kiváló magyar-szlovák, a magyar-román kapcsolatok ápolása terén, nem szeretnénk, ha magyar-szerb viszony ezen az –a mára elhibázottnak bizonyult– irányvonalon rendeződne.
Kronológia (megjegyzésekkel) a bizottság tevékenységéről:
2009. október Sólyom László és Borisz Tadics elnök urak megállapodtak történész bizottságok létrehozásról az 1944-45-ös délvidéki események kivizsgálására.
2010. február 25.: Délvidéki Mártírium 1944-45 alapítvány „Összefoglalót” állított össze a témakörről, munkatervi javaslattal. A Munkaterv 10 pontban foglalta össze az elvégzendő programot, mindezt
2010. március 3.-án átadták Glatz Ferenc akadémikus úrnak, akit a vegyes-bizottság magyar tagozata megalakításával bíztak meg korábban.
Az összefoglaló anyag részletes információkat az eddig elvégzett kutatásokról és mellékleteivel minden információt megad a további kutatások végzéséhez, illetve a tudományos igényű következtetések levonhatóságára. Az alábbiak azt a sejtést igazolják, hogy azóta is a „fiókban” vannak az anyagok.
2010. november 20.: MTA nyilatkozat jelzi, hogy a vegyes-bizottság beindítja a munkát.
Szinte egyidejűleg,
2010. november 22.-én a „História” (Glatz Ferenc akadémikus úr történelemmel foglalkozó periodikája) leközli a bizottság programját és a magyar tagozat névsorát.
2010. december 15. Glatz Ferenc meghívására a szerb tagozat néhány tagja Budapestre érkezik. Glatz Ferenc tárgyal a szerbekkel a külügy bevonásával. Kitől volt erre felhatalmazása??? A magyar tagozat tagjaink hivatalos kinevezése, sőt felkérése sem volt a bizottsági tagságra és azóta sincs.
2010. december 15-17. közötti magyar-szerb tárgyalásokról a magyar és a szerb fél is készített beszámolót, a szerb változat sokkal részletesebb abból megtudhatjuk mindkét tárgyaló fél összetételét és a magyar külügy minisztériumban folytatott tárgyalások részleteit is.
A Glatz Ferenc beszámolója mellé csatolt költségvetés konkrétumokat nem tartalmaz, fölösleges és irreális működési költségeket megjelölése mellett balkán képkiállításra és egyetlen már korábban elkészült kiadványra hatalmas összeget jelöl. Az 1 évre tervezett költségvetés irreális és nem szolgálja az eredeti célokat!
A Glatz Ferenc által létrehozott ún. magyar bizottság létszáma tényleges munkavégzésre alkalmatlan az albizottságok tagjainak szakmai hozzáértése pedig alaposan megkérdőjelezhető. A tényleges munkát nem ők végzik, azt a helytörténészek feladata kellene, hogy legyen a továbbiakban is.
2011. január 6.: A magyar tagozat alakuló ülése (Budapest, MTA Történettudományi Intézet)
2011. január 10.: Glatz Ferenc akadémikus úr a magyar tagozat tagjainak szétküldi az általa összeállított szerb-magyar megbékélés című programot
Az 1944-1945-ös eseményeket feltáró bizottság „megbékélési bizottsággá” alakult át! Először a tényeket, konkrétumokat kellene publikálni és ezt követően, ezen dokumentumokkal bizonyítva lehetne megbékélést hirdetni!
2011. január 23.: Konferencia és megemlékezés Szegeden (A konferenciát DMA rendezte és meghívták Glatz urat is)
2011. január 23.: Glatz akadémikus úr nyilatkozik a „megbékélés” programjáról
2011. január 30.: Glatz úr illetve a bizottság titkára meghívókat küld ki az általa Szabadkára, 2011. február 12.-re szervezett fórumra, a szerb fél először nem kap meghívást, majd késve a csütörtökön emailben meghívják a szerb bizottság tagjait
2011. február 12.: Szabadkai rendezvény
A VMSZ által szervezett délelőtti program:
- a 10 órára tervezett ülés -az éjszakát Szabadkán töltő magyar bizottsági elnök félórás késése miatt- eleve késve indult.
- Glatz Ferenc akadémikus úr –Pásztor István VMSZ elnök úr rövid (20 perces) bevezetője után– 1 óra 35 perces előadást tartott. A közéleti fórumra invitált délvidéki pártok vezetői, az MNT képviselői, a téma kutatói, helytörténészek, levéltárosok, az áldozatok hozzátartozói, a bizottság aktív tagjai a két órásra tervezett fórumon igen korlátozott létszámban és terjedelemben mondhatták el véleményüket. A kialakult helyzet miatt többen látványosan eltépték az előre gondosan megírt hozzászólásukat, a szót kapók igyekeztek rövidek és tömörek maradni, sok értékes felvetés sajnos nem kapott időt.
- Glatz Ferenc elnök úr beszédének terjedelme és kiszólásai sok helyen igen sértőek voltak. A délvidékieket lenéző stílusa mélyen felháborította a nagy tudású, a téma megoldása iránt elkötelezett hallgatóságot (ezt a hallgatóság sok tagjának véleménye alapján kell megjegyeznünk).
- A délelőtti zárszót Glatz Ferenc és Pásztor István elnök urak tartották:
A gyurcsányi „majd megunják és hazamennek..” gyakorlat itt sem jött be, a hallgatóság nagy része maradt a délutáni „szakmai találkozóra”, amit a rövid szünetet követően újból egy hosszabb glatzi monológ nyitott meg, újra nélkülözve a lényegre törő munkaterv felvázolását. A megbékélés ismétlése sajnos számottevően lerövidítette a komoly szakmai megbeszélésre szánt időt. A program szerinti előadók nagy tudásról és szakmai elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot, ugyanakkor a munkához feltétlenül szükséges körülményekről, pl. a kutatás tárgyi, személyi és anyagi vonzatáról feltett konkrét kérdéseikre nem kaptak választ.
- A kutatói fórum hozzászólásai a helyi kutatások előrehaladottságát és a lehetőségekhez mérten is magas szakmai színvonalát mutattak. A kutatói fórumra külön busszal, Budapestről érkezett bizottsági tagok és történészek passzivitása mellett zajló élénk, előrevivő vitát Glatz Ferenc akadémikus úr zárta. (A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére, váratlanul „kommunistázásba” tört ki, vagyis arra szólította fel a hallgatóságot, hogy senki ne kommunistázzon, ha egyes kutatók netán kevesebb áldozatot találnának...)
Az ülés a VMSZ által rendezett vacsorával ért véget.
További észrevételeink a szabadkai tanácskozás kapcsán:
- Glatz úr többször felemlegette, azt is, hogy a magánalapítványából fedezte a bizottság eddigi működését, (mondta ezt azoknak, akik 10-20 éve a saját zsebükből fedezik kutatásaikat a mostoha szerbiai viszonyok mellett).
- Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet úr lerövidített hozzászólása is mutatta, hogy tájékozott a témában és megoldást keres pl. a csurogi emlékhely engedélyeztetése ügyében is.
- A tanácskozáson a szervező VMSZ-en kívül jelen voltak a nagyobb pártok elnökei is (Ágoston András és Csonka Áron, aki fel is szólalt és a téma szerb tankönyvekbe írását sürgette).
- A résztvevők többször is elismerték a történelmi VMDK elvitathatatlan érdemeit az ügy kivizsgálásának kezdeti szakaszában, jelezve, hogy ebben kérdésben teljes az egység a pártok között.
- Több kutató azon felvetésére, hogy a magyarországi levéltárakban is kutatni kellene a kapcsolatos anyagokat, Gecsényi Lajos és A. Sajti Enikő is határozottan azt állították, hogy nincsenek vonatkozó adatok magyarországi levéltárakban, illetve amik vannak (egyházi levéltárakban) azokat már a professzor asszony kikutatta.
- A VMSZ egy előre elkészített Zárónyilatkozattal készült, aminek elfogadására a helyszínene nem került sor.
A szabadkai tanácskozást követően sem kezdődött meg az érdemi munka.
2011. március 9-én Budapesten szűkebb körű megbeszélést tartott a bizottság, oral history témában, de jelen voltak a levéltárosok is, a tárgyalásról hivatalos jegyzőkönyv nem készült, csak háttér megállapodásokról vannak információink.
2011. március 25. újabb nagyszabású tanácskozás Budapesten, amely a néprajzosok bevonásával az oral history témakörbe újabb „szakmai” viták megnyitásával vonta el a figyelmet a tényleges munkavégzéstől. Kinevezésre került A Sajti Enikő az oral history albizottság élére, Ress Imrét váltva.
Letölthető állományok:
20101215szerbjelnts.pdf (776 kb) 2010dec15szerbjegyzoknyvfordtas.pdf (71 kb) 2011010glatzialapelvek.pdf (1956 kb) 1944-45-s_bizottsg.pdf (181 kb) 1944._szerb_biz.pdf (81 kb)
