Varga László: vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve
Jergić Julianna
2011. november 29. Vajdaság Ma
A parlamenti képviselő reagálása a rehabilitációs törvényt ért kifogásokra
A hadiparancsnak eleget tevő vajdasági magyarok ezúttal is kimaradnak a rehabilitációs törvényből... Hogyan?
- Pontosan meg kell határozni azt, hogy a hadiparancsnak eleget tévő vajdasági magyar katonák mely csoportjára vonatkozik a törvény: azokra, akik Szerbia területén vesztették életüket katonaként, vagy pedig azokra, akik Szerbia területén kívül estek el. Ez azért fontos, mert a törvény azokat zárja ki a rehabilitálásból, akik Szerbia területén a megszálló erők oldalán vesztették életüket fegyveres harcokban. Nagyon fontos a történelmi tények ismerete: a vajdasági magyar hadkötelezettek, akik a honvédség keretében szolgáltak, nem Szerbia területén folytattak a második világháború folyamán hadicselekményeket, hanem a keleti fronton. Éppen ezért ez a kizárás nem érinti a vajdasági magyarokat.
Mi lenne kizáró ok?
- Ennél a kérdésnél fontosnak tartom tisztázni az alapfogalmat: a rehabilitáció az politikai, ideológiai, vallási, vagy nemzeti okokból történt jogsértés esetén járó jóvátétel. A törvény értelmében az, hogyha egy katona a háború során elesett, az semmiképpen sem sorolható be ezen fogalmak körébe. Az egymás ellen harcoló katonák fegyveres konfliktusban vesztik életüket, nem pedig azért, mert ideológiai, vallási, illetve nemzeti okokból meghurcolják őket. Úgy gondolom hát, hogy a rendelkezés ebből kifolyólag nem káros és nem is érinti igazán a vajdasági magyarságot. Szerb szemszögből az ellenséges katona megölése semmiképpen sem tekinthető olyan cselekménynek, amely esetében jogos lenne a rehabilitáció.
A törvény ezáltal kizárja a rehabilitálási eljárásból azokat is, akik nem harcban estek el, mégis ez áll a hivatalos dokumentumon...
- A törvény azt mondja ki, hogy nem rehabilitálható az, aki háborús bűncselekményt követett el, illetve katonaként Szerbia területén harcban esett el. A törvény nem azt mondja, hogy a leszármazottak nem indíthatnak rehabilitációs eljárást. Az, hogy a dokumentumokban milyen halálok szerepel, az teljesen irreleváns. A rehabilitációs eljárás lényege éppen az, hogy az igazság kiderüljön. A bizonyítási folyamat során derül majd ki, hogy valótlan állításról van-e szó a dokumetumban.
Azok, akik ellen nincs semmiféle ítélet, vagy közigazgatási határozat, amellyel a felelősségüket megállapították volna a második világháborúban történtekért, azok minden korlátozás nélkül részt vehetnek a vagyon-visszaszármaztatási folyamatban. Ez a honvédekre és a civil lakosságra egyaránt vonatkozik. Aki ellen viszont van döntés, az kivétel nélkül részt vehet a rehabilitációs eljárásban. Az államnak újra kell mérlegelnie, hogy megalapozottak voltak-e a háború után hozott döntések.
Kire esik a bizonyítás terhe?
- A törvénynek van egy kitétele, amely világosan kimondja, hogy a bíróság kötelezettsége, hogy a meglévő állami nyilvántartásokból a bizonyítékokat összegyűjtse, beszerezze. Világos hát, hogy a bizonyítás terhe az államra esik.
Amennyiben az állam feladata a bizonyítás, vajon nem gondolhatunk részrehajlása?/i>
- A bíróság csak abban az esetben tagadta meg a rehabilitációt, amennyiben teljesen bebizonyosodott a háborús bűnösség. Eddig mintegy 1500 eljárásban született döntés, és mindössze két, vagy három esetben tudunk negatív döntésről. A büntetőeljárás fontos elve, hogy amennyiben kétség van valakinek a bűnösségével kapcsolatban, akkor ezt a kétséget a vádlott javára kell értelmezni. Éppen ennek a következménye ez a kevés számú negatív döntés.
Számos bírálat éri az említett két törvényt.
- Nyilvánvalóan politikai haszonszerzésből, vagy károkozási célzattal kisebbítik egyesek annak a sikerét, hogy a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve. A vádaskodókat – szándékukból kifolyólag - jogi, de egyéb érvekkel sem lehet meggyőzni. Nyilvánvalóan csak néhány év múlva térhetünk vissza erre a témára, akkor, amikor a gyakorlatban is látjuk a törvény alkalmazását. A rehabilitációs törvény kimondja azt, hogy a törvény erejénél fogva rehabilitáltnak tekinthető az a civil lakosság, amelyet a kollektív bűnösség elve alapján minősítettek háborús bűnösnek. Ilyen törvényt egyetlen Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült elfogadtatni az elmúlt egy-két évtizedben. Hivatkozás: www.vajma.info/cikk/tukor/4556/Varga-Laszlo-vagyon-visszaszarmaztatasi-folyamatbol-kikerul-a-kollektiv-bunosseg-elve.html
