Budapesten, szerb nyelven megjelenő Srpske nedeljne novine című hetilap tudósítása

 „Az együttéléstől a tömeggyilkosságokig a Balkánon a 20. században” című konferenciáról.

Cikk kiemelt részeit szószerint idézzük.
2011. október 13.
A cikk szerzője:  Pero Lastic
A szerző a cikk első és második bekezdésében felsorolja a konferencia előadóit és az előadásuk címét. A harmadik bekezdésben a délutáni konferencia résztvevőit sorolja fel. A következő bekezdésben Zoran Janjetovic előadásáról ír, „aki hatásosan, mindössze húsz percben nagyon pontosan bemutatta a magyar és német nemzeti kisebbség kialakulását és fejlődését az 1918–1944 közötti időszakban, valamint sorsuk alakulását a második világháború végén és utána. (szerk: A két nemzetiség kialakulásáról és történetéről csak néhány mondat hangzott el bevezetésképpen, az előadás arról szólt, ami a címe is volt: Németek és magyarok a II. világháború utáni Jugoszláviában. Sajnos, figyelmeztették, hogy túllépi az adott időt, így kénytelen volt rövidíteni az előadásán, de a teljes előadásszöveget hozzáférhető.)
A következő bekezdésben a cikk szerzője Gojko Malovic előadását foglalja össze néhány mondatban.
Majd azzal folytatódik a cikk, hogy „a többi előadó, előadását olyan témáknak szentelte, amelyek alapján azt lehetett hinni, hogy két akadémia, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia történészeiből alakított a Vajdaság 1941–1945 közötti időszakával és a szerb–magyar történelmi megbékéléssel foglalkozó Vegyesbizottság üléséről van.”
A többi előadó, Mezei Zsuzsanna [szerk: a cikkben mind a két helyen Mészáros szerepel, Mezei helyett) a Vajdasági Levéltár levéltárosa, Pál Tibor Újvidéki Egyetem egyetemi docense és „A. Sajti Enikő, ennek a bizottságnak a tagja magyar részről, Bácska és Baranya 1941–1944 közötti magyar megszállásának és a magyarokkal szemben elkövetett ún. „partizánmegtorlások” szakértője. Ő ezúttal elismételte mindazt, ami ez év szeptember elején megjelent az Élet és Irodalom című folyóiratban, ami az események korrekt és mérsékelt bemutatását jelenti, szigorúan bizonyított történelmi tényekre és megbízható forrásokra alapozva.”.
Mezei Zsuzsanna (szerk: nem Mészáros) a Vajdasági Levéltár újvidéki levéltárosa, „különben a Vegyesbizottság tagja magyar részről (szerk: nem tagja), megismételte a már korábbról ismert számokat az 1944/45-ös megtorlások magyar és más nemzetiségű áldozatairól, bemutatva saját projektumát az áldozatok adatbázisának kialakításáról a szerbiai levéltárak iratai és a szemtanuk emlékezései alapján. A levéltári források azt mutatják, hogy eddig a Vajdaságban a háború végén 4-5 ezer magyart öltek meg, és hogy ez a szám a mikrotörténelmi kutatások alapján 6-7 ezerre emelkedhet.  A német nemzetiségű áldozatok száma elérheti a 30 ezret is, ők főként a vajdasági gyűjtőtáborokban haltak meg.”

Glatz Ferenc üzenetei
Bevezetőt és zárszót a konferencia házigazdája, Glatz Ferenc akadémikus mondott, aki kiemelte, hogy az ilyen konferenciák jelentőségét, amelyeken osztrák, németországi, magyarországi és szerbiai történészek is részt vesznek, és bírálta a Szerbiában elfogadott kárpótlási törvényhez kapcsolódó aktuális politikai kérdéseket. Glatz professzor elmondta, hogy Szlovákiában és Csehországban nem kártalanították a magyarokat és a németeket, de Magyarország sem fizette ki a kárpótlást a 200 ezer kitelepített németnek.
A zárszóban Glatz professzor azt mondta, szeretné, ha a magyarországi szerbek képviselői aktívabbak lennének a második világháború alatti történelmük feldolgozásában, mert az is bővelkedik fájdalmas eseményekben.

A hallgatóság radikális kommentárjai
A hallgatóság köréből ezúttal is elmondták véleményüket, és kérdéseket tettek fel olyan szerbiai magyar újságírók, mint Matuska Márton, akik ennek az időszaknak az újságírói kutatásával foglalkoznak. Az ilyen kommentárok az események magyarázatának radikális opcióját képezik, gyakran távol állnak a történelmi tényektől és a megbízható forrásoktól, és azokról az állításokról van szó, amelyek szerint a magyar áldozatok száma a 40.000-et is eléri.
Úgyszintén megpróbálják igazolni a tetteit a magyar lakosság egy részének, amely az 1941–1944 közötti időszakban segített a magyar megszálló hatalmaknak a szerb lakosság elleni razziában, és olyan fasiszta szervezetekbe tagosodott be, mint a Nyilaskeresztes Párt.

40.000 szerb áldozat

A Vegyesbizottság szerb részének tagjának, Pál Tibornak az előadása alapján bíráló betekintést nyerhettünk a Vajdasági Tartományi Képviselőház Ankétbizottságának munkájába, amely néhány évvel ezelőtt összegyűjtötte az áldozatok számát a nemzetiségükre való tekintet nélkül a Vajdaság területén a második világháború időszakában, és amelynek a munkájában vajdasági politikusként Pál maga is részt vett.
Az ankétbizottság kutatásai szerint a Vajdaság területén a második világháború időszakában meghaladta a 40 ezret. A megszálló hatalmak háborús tetteinek és terrorjának áldozatain kívül jelentős azoknak a szerbeknek a száma, akiket akkor végeztek ki, amikor a kommunisták átvették a hatalmat, és megbüntettek mindenkit, akiről feltételezték, hogy bármilyen módon együttműködött a megszállókkal, vagy részt vett a magyar illetve német hatalom által szervezett szervek működésében. Sorra kerültek a kommunisták potenciális ellenfelei is, a szerb polgári politikusok és a gazdagabb polgárok. 

(A konferencia programja: http://www.magyarszerbmult.hu/)