Deján Sahovic, a Szerb Közársaság budapesti Nagykövetének beszéde
"Magyar voltál, ezért" Időszaki Kiállítás megnyitóján a Terror Háza Múzeumban
Az idén, 2011 tavaszán, néhány hét múlva hét évtizede lesz annak, hogy a II. Világháború elérte Vajdaság térségét, ahol hosszú történelmi időszak alatt egymás mellett és együtt éltek magyarok, szerbek, horvátok, németek, szlovákok, zsidók, románok, romák és más népek képviselői. Zord és tragikus események lánca szabadult el akkor, ezek közé tartoznak a háború végén, 1944-ben és 1945-ben történtek is, ami a témája az itt, a Terror Házában sorra kerülő kiállításnak.
A Terror Háza Múzeum a legmegfelelőbb hely, hogy ezekről az eseményekről szóljunk, hiszen a terror szó a legrövidebben fejezi ki mindazt, amivel Vajdaság polgárai azokban a nehéz években szembesültek. Letartóztatások, kínzások, vagyon elkobzások, elüldözések, bosszúk, likvidálások gyorsított eljárással – csak hogy néhányat említsünk a terror megnyilvánulásai közül amelyeknek az ártatlan emberek ezrei estek áldozatul. Sok esetben sajnos csak azért, mert más néphez, más valláshoz tartoztak.
Ma, 2011-ben Magyarország egy teljesen más ország a hetven évvel ezelőttihez képest. Jugoszlávia, amely 1944-ben és 1945-ben a háború viharai után újjáalakult, ma már nem létezik, eltűnt, aránylag nem régen, egy újabb erőszakos és tragikus vihar során.
Ma Magyarország büszkén elnököl az Európai Unióban, Szerbia pedig azon igyekezik, hogy a lehető leghamarabb közeledjen Magyarországhoz az európai népek közösségében, Vajdasággal együtt, amely ebben az elhatározásában Szerbia mozdonya.
Ma ez a két ország, illetve a szerbek és a magyarok mai korosztálya nem lehet felelős mindazért, ami mintegy hetven éve történt. A bűncselekmények felelőseinek arcuk van, vezetéknevük és nevük és nem bújhatnak el az állam vagy a nép kollektivitása mögött. De nekünk, a mai korosztálynak kötelessége, hogy az emlékezetében megőrizze azoknak az eseményeknek az áldozatait, ki szeretném emelni: az ártatlan áldozatok emlékét. Kötelességünk, hogy nekik és családtagjaiknak végre biztosítsuk a nekik járó megnyugvást és méltóságot.
Ez a kötelességünk mélyen emberi, erkölcsi és túllép a politika keretein. A politikának, pontosabban, az országainknak abban kell segítséget nyújtani, hogy végre pont kerüljön a tragikus múltra, hogy kivizsgálják mindazokat a körülményeket amelyek között és amelyek miatt megannyi ártatlan ember esett áldozatul. Mindemellett el kell kerülni azt, hogy a politika bármi módon is belekeveredjen az igazságfeltárás folyamatába. Az érzések, a személyes és nemzeti érzelmek sem fogják a célt szolgálni. Természetesen, mindezt könnyebb kimondani mint megvalósítani, hiszen ezek a szenvedések rendkívüli mértékben felkavarták az érzéseket.
Meg szeretném ezúttal is állapítani, hogy országaink nagy lépést tettek az imént említett kötelességük teljesítése irányában. Országaink elnökei kezdeményezték egy történész bizottság megalakulását a tudományos akadémiák fennhatósága alatt, s ez a bizottság fogja kivizsgálni a II. világháború során Vajdaságban történt eseményeket. Voltak korábban is kutatások, hadd említsek meg egyet, amely kapcsolatos a jelen kiállítás témájával, ez az 1941 és 1948 közötti időszak vajdasági magyar nemzetiségű áldozatainak névjegyzéke, amelyet a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia 2008-ban jelentetett meg. Volt számos más kutatás is, például több is azokról az eseményekről, amelyek Újvidéken történtek 1942-ben.
Meggyőződésem, hogy a most megalakult Bizottság, kiindulva a meglévő dokumentumoktól és az újabb kutatások eredményeit is felhasználva teljes körűen fogja dokumentálni közös történelmünk e súlyos időszakát. Meggyőződésem az is, hogy a Bizottság állásfoglalásai hozzásegítenek ahhoz, hogy Magyarország és Szerbia teljes erővel, a múlt árnyékától mentesen forduljon a közös jövő irányába. Mindez hozzá fog segíteni ahhoz is, hogy Vajdaság, amely a szerbiai magyar közösség otthona, de ugyanakkor még számos nemzet közösségének, természetesen a többséghez tartozó szerbek otthona is, az egymást átszövő kultúrák és a nemzetek között toleranciának a még kifejezőbb példájává váljon.
A Terror Háza Múzeumban ma megnyíló kiállítás anyagára úgy is tekinthetünk, hogy ez egy hozzájárulás ahhoz a rendkívül nehéz munkához, ami a Bizottságra vár. A kiállítás talán egy jó alkalom is lehetne ahhoz, hogy itt kerüljön sor egy tematikus vitára, melyben részt vennének a Bizottság egyes tagjai is. Természetesen, ez már Önre tartozik, Igazgató asszony, hogy felmérje ennek az ötletnek a célszerűségét.
Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek ezen az ünnepélyes eseményen.
Kapcsolódó cikkek:
Galéria
