Hírek on Keskenyúton

2013-06-21

Fri, 21 Jun 2013 12:01:00 +0200

A nyilatkozatjavaslatot a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt 69 képviselője terjesztette elő. A dokumentum elfogadására 128 képviselő szavazott, tíz ellenezte, heten pedig nem szavaztak.

A nyilatkozat kimondja: a Szerb Köztársaság Képviselőháza a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett bűntetteket, amikor meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztottak.

A nyilatkozat nem a történelem revízióját jelenti, hanem egy lépés két nép történelmi megbékélése felé- jelentette ki Nebojša Stefanović, a szerbiai parlament elnöke.

Változtatni kell a restitúciós törvényen

Tue, 25 Oct 2011 12:01:00 +0200

Alulírott vajdasági magyar civil szervezetek és politikai pártok Újvidéken, 2011. október 24-én, megvitatták az október 6-án (éppen a magyarság gyásznapján) hatályba lépett szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (restitúciós) törvényt, amely nagy csalódást keltett az itteni magyarok körében, kedvezőtlen reagálást váltott ki az anyaországban és a két ország között diplomáciai feszültséget okozott.

Az eddigi reagálások alapján, álláspontjaikat az alábbiakban foglalták össze:

1. Változtatni kell a restitúciós törvényen, mert az diszkriminatív a magyar közösséggel szemben és a kollektív bűnösség elvén alapszik, sérti az alapvető emberi jogokat, s ellentétben áll az európai jogrenddel is. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a novemberben a parlament elé kerülő rehabilitálási törvény "hidalja át" azokat az észrevételeket, amelyek a restitúciós törvénnyel kapcsolatosan elhangzottak. Javasoljuk, hogy ennek a törvénynek a kollektív bűnösséget sugalló (5. szakasz 3. bekezdésének 3. pontját) töröljék, mivel a rehabilitálási törvénnyel nem lehet azt módosítani.

Könyvbemutató Szentendrén 2011. szeptember 21. 19 óra Horváth M. Orbán: Eltévedt hősök téves csatatéren

Sat, 17 Sep 2011 12:01:00 +0200

A szerb és magyar nyelven megjelent könyv szerzője a Bácskában nőtt fel félárvaként. Az akkoriban még két faluból, Alsó- és Felsőkabolból álló helység Újvidéktől légvonalban tíz kilométerre található.

Horváth Mihály, Molnár Andor kaboli bírók és Dunafalfy Lajos a két falú közös csendőrparancsnoka életükkel szavatolták, hogy a lemészárlásra kijelölt kétszáz helybéli szerb ember tisztességes magyar állampolgár.

Az 1942-es razzia során Kabolban egyetlen szerbet sem végeztek ki. Nekik sem esett bántódásuk egészen a felszabadulásnak nevezett rémuralom kezdetéig.

Megemlékezés Járeken

Fri, 09 Sep 2011 12:01:00 +0200

Szeptember 10-én délelőtt mintegy száz főnyi egykori német és magyar táborlakó gyűlt össze a járeki temetőtől nem messze azon a parcellán, ahová néhány nappal ezelőtt áthelyezték a partizánok által létesített egykori haláltábor korábbi (2003-ban és 2010-ben elhelyezett) emlékkeresztjeit. Josef Jergernek, a Duna menti Svábok Világszövetsége alelnökének vezetésével két autóbusznyi egykori internált és hozzátartozóik érkeztek a helyszínre, főleg a tábor szörnyűségeit túlélt bulkesziek (ma: Maglić). A láger tábori orvosának visszaemlékezése szerint a halál legjobban épp őközöttük aratott. Miután köszöntötte a vendégeket, szerb és magyar nyelvű beszédében Csorba Béla elmondta, hogy a halotti anyakönyvi adatok alapján a koncentrációs táborban közel 6500-an lelték halálukat, köztük mintegy ezer gyermek. A pusztulásra ítélt emberek többsége német, de a halottak között körülbelül kettőszáz magyar nemzetiségű, közülük nyolcvan körüli a kiskorú áldozatok száma. A két szorosan egymás mellé helyezett kereszt a táborban ártatlanul odaveszett dél-bácskai magyar és német lakosság sorsközösségét szimbolizálja. Josef Jerger német nyelvű beszédében megemlékezett a tábor áldozatairól, de részletesen szólt az általuk többször kért szerény, mindössze néhány négyzetméternyi alapterületű emlékhely körüli bonyodalmakról és elutasításokról is. Többek között elmondta, a korábbi években Járekon attól tették függővé az emlékmű engedélyezését, hogy a németek készpénzzel hajlandók-e hozzájárulni a helyi sportcsarnok építéséhez. Ezt ők önérzettel visszautasították. Az emlékmű azóta sem készült el, holott a Vajdaság minden nagyobb, a német polgári lakosság internálására létrehozott koncentrációs táborának helyén engedélyezték a helyi hatóságok kegyhelyek létesítését, egyedül itt ütköztek érthetetlen és értelmetlen ellenállásba. A németek abbéli elvárását tolmácsolta, hogy a szeptember végi községi képviselő-testületi ülésen végre tartós és jó megoldás születik. Mindezt felemelő légkörben evangélikus igehirdetés és közös zsoltáréneklés követte.