Egy gesztus Berlin felé

Dévavári Zoltán

Beszélgetés Weiss Rudolffal a Hét Napban

A közelmúltban 113 ártatlanul kivégzett német nemzetiségű személyt rehabilitált a zombori bíróság. Ennek apropóján elsősorban azokról a kulisszák mögött zajló eseményekről beszélgettünk Rudolf Weiss történésszel, a Német Népi Szövetség elnökével, amelyeket a médiából eddig nem ismerhetett meg a hazai és a nemzetközi közvélemény.

Egészen pontosan mi is történt azzal a 113 hódsági némettel 1944 őszén, akiket a zombori Felső Bíróság a közelmúltban rehabilitált?
— 1944. november 23-án éjszaka 183 hódsági németet gyilkoltak le Tito kommunista partizánjai. Száznyolcvanegy  férfit és két nőt. A gyilkosság előtt mindnyájukat megkínozták. A bántalmazások éjszakáján egy másik osztag negyven fiatal német legényt vezényelt ki a tömegsír megásására, ami a mai napig a Karavukovo felé vezető úton található. A következő nap késő éjszakáján a megkínzott németeket a tömegsír elé vezették, majd bestiális módon, ásóval, késekkel és baltákkal végeztek velük, s közben a kommunista gyilkosok azt kiabálták, azért halnak meg így, „mert drága a golyó a svábok részére.” A mészárlást egyedül egy Hans Mayer nevű ember élte túl, aki a gyilkosok elvonulása után kimászott a tömegsírból, majd Németországba szökött. A mostani ítélettel 113 ártatlan áldozatot rehabilitáltak a 183-ból. Ugyanez a zombori bíróság 2009-ben még elütötte a kérvényt. A Német Népi Szövetséget egy magas beosztású belgrádi kormánytisztviselő értesítette arról, hogy a mostani pozitív döntést közvetlenül Belgrád utasítására hozták meg. Megítélésem szerint ez egy gesztus Berlin felé. Hogy a szerb kormányzati képviselők először nekünk szóltak, az annak a jele, hogy Belgrádban biztosak akartak lenni afelől: az ítélet híre a német állam vezetőihez is eljut.
A kérelmet egyébként a németországi székhelyű Elüldözött és Elmenekült Hódsági Németek Egyesülete nevében Peter Blaha úr adta be még 2009-ben, de akkor nem járt sikerrel. Ők azonban nem adták fel, és tovább folytatták a harcukat, így most végre rehabilitálták a lemészárolt hódságiak egy részét. Viszont továbbra is várat magára a többi hetven hódsági ártatlan német áldozatnak a rehabilitálása.

Folynak-e más, ilyen jellegű perek?
— Igen, Szerémségben és Bánságban is. Ott is húzzák a hatóságok az időt, talán azért, hogy elvegyék a kedvünket, s hogy feladjuk a többéves jogi huzavonát. Ettől függetlenül mi tartjuk magunkat a „lassú víz partot mos” régi magyar népi bölcsességhez. Úgy vagyunk vele, hogy ha már hatvankilenc évet vártunk, igazán várhatunk még néhányat. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy az elszántságunkat semmivel sem tudják megtörni, tagságunkat nem lehet felhígítani. Ezt még a múlt évi puccskísérlettel sem sikerült elérni, amikor kívülről „bedobott” emberekkel próbálták megsemmisíteni és elhallgattatni a Német Népi Szövetséget. Az ezzel megbízott illetékesek ugyanis lebecsülték a Német Népi Szövetség tagságát és vezetőségének az elszántságát.

Milyen a német és az osztrák állam hozzáállása, illetve e két ország hivatalos álláspontja  a rehabilitációval kapcsolatban?
— A német és az osztrák politikai tényezők csak a konkrét eredményeket méltatják. Az olyasfajta játszmákon, hogy Szerbiában sokszor addig él egy szerződés, amíg meg nem száradt rajta a tinta, vagy a törvények annyit sem értek mint a papír, amin kinyomtatták őket, a németek és az osztrákok már rég átláttak. Ha a mostani törvényeket is csak azért hozták meg, hogy kirakatként mutogassák az EU-s bürokratáknak, akkor az óriási öngól lesz. Tavaly, amikor a Bundestagban voltam, egy magas rangú német politikus úgy fogalmazott, hogy az a bizánci politizálás, amikor egyet mondanak, mást gondolnak, és a harmadikat cselekszik a szerb politikai elit tagjai, többé nem válhat be. Hasonlóképpen fogalmaztak Bécsben is.

Bécsben jelentették meg az Ön által írt monográfiát. Tervezi-e a kötet itthoni kiadását magyar vagy szerb fordításban?
— Valóban, most szeptemberben jelent meg Bécsben A vajdasági németek múltja, jelene és jövője címet viselő kötetem. A könyv címe jól tükrözi, hogy miről van benne szó: fényképekkel, térképekkel és kortárs dokumentumokkal mutatja be az itteni németség múltját és jelenét, az utolsó fejezete pedig a vajdasági németek jövőjével foglalkozik. Az előszót a Duna melléki Németek Világszövetségének elnöke és egyben az osztrák székhelyű Német Egyesületek Ernyőszervezetének elnöke, dr. Rudolf Reimann írta. Számomra ez külön megtisztelés. Mindenképpen szeretnénk majd a kiadványt magyar és szerb nyelven is megjelentetni.

Hivatkozás: hetnap.rs/cikk/Egy-gesztus-Berlin-fele-15095.html#.UlG19a7C37E.facebook

 

Felhívások, események
Ki tudja? Mi is a háborús bűn?
Nehéz téma

Azt hallom Zomborban,

Szakály Sándor a történelemoktatásról és a történelmi ismeretterjesztésről
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.