Arcok a tömegsírból

Matuska Márton

Rencsényi Hajnal Elvira kötete

Sokáig nem is tudtuk, mi a teljes igazság. Később, amikor már tudtuk, nem lehetett megfogalmazni, nyíltan kimondani.

Azt hirdették, felszabadultunk 1944 októberében.

Felszabadultunk?

Nem! A náci megszállást a kommunista követte. S minden más is ilyen volt, mint amilyen a „felszabadulás”. Minden okmány, hivatalos folyamodvány és levél végére oda kellett írni: Halál a fasizmusra! – Szabadság a népnek! A fasiszta volt a bűvös szó. Akire ezt ráragasztották, azt meg lehetett ölni. És ölték. Úgy, ahogyan korábban a zsidót lehetett. Oktalan gyűlöletből vagy puszta haszonlesésből is.

Nem volt igaz, hogy bekövetkezett a testvériség, az egyenlőség korszaka. Másodrangúak lettünk mi, magyarok. Ismét, mint 1918 után. Fasisztává minősítették egész Magyarországot és minden magyart. A Tito kommunistái által 1944 karácsonyára kiadott napilap, a kezdetben szerbről fordított Szabad Vajdaság egyik 1945  januári száma arról írt, hogy minden magyar egy kicsit fasiszta gyanús, de a többségi nép bizalmat előlegez számunkra, s ezt a bizalmat nekünk ki kell érdemelnünk. Vérrel.  Akitől meg akartak szabadulni, arra rámondták, hogy fasiszta. És azt likvidálták, elvették a vagyonát, a családját megbélyegezték. A nem egészen félmilliós magyar tömegünkből mintegy húszezret gyorsan likvidáltak, nyolcvannégyezret elüldöztek. Szabadkáról egész vonatszerelvényeket indítottak Szegedre, telezsúfolva nemkívánatos délvidéki magyarokkal. Szegeden fogadni sem tudták már őket. Csurog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát – már akit 1945 elejéig nem öltek meg –, mintegy ötezer lelket, kollektíve háborús bűnössé nyilvánították, helyi népszavazáson kimondták róluk, hogy a szerbség nem tud velük együtt élni. A szégyenbélyeget a mai napig viselik. Annak ellenére kénytelenek viselni, hogy a szerb állam képviselői ígéretet tettek a csaknem hetven évvel ezelőtti rendelet eltörlésére, mielőtt idén, 2013. július 25-én és 26-án, előbb a belgrádi országgyűlésben, majd Csurogon kezet fogott Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő a megbékélés nevében. Furcsa megbékélésre sikeredett ez is. Előtte az hírlett, hogy kölcsönösen bocsánatot is fognak kérni egymástól azokért a rémtettekért, amelyeket egymás ellen elkövettünk a huszadik század folyamán. Áder János bocsánatkérését idézhetnénk is. Tomislav Nikolićét nem. Sehol sem tudjuk föllelni.

Pedig hát valójában az sem volt igaz, hogy a Magyar Királyság honvédsége elsőnek támadott 1941-ben. Mielőtt ugyanis azon esztendő április 10-én Horthy Miklós kiadta volna a Délvidék egy részének visszafoglalására utasító parancsát, a Jugoszláv Királyság harci gépei bombázták Szegedet és Pécset, a Dunán pedig katonai hajók betörtek Magyarország területére, és lőtték Mohácsot.

Az sem igaz, hogy a Tito rendeletére 1944. október 17-én bevezetett katonai közigazgatásra azért volt szükség, hogy megakadályozzák, nehogy az itteni szerbség az 1942-es razzia miatti jogos felháborodásában megbosszulja az elszenvedetteket. Valójában – Rukavina tábornoknak, a teljhatalmú parancsnoknak, Tito személyes megbízottjának rendeletéből tudjuk – a katonai igazgatásra elsősorban azért volt szükség, hogy ő, Rukavina, szavatolhassa a terület délszláv jellegét.

Amit hirdettek, abból semmi sem volt igaz azon kívül, hogy be akarták vezetni a kommunizmust, s ennek vérengzés volt az ára. Olyan vérengzésé, amelynek – elsősorban Belgrádban – sok-sok szerb polgár is áldozatául esett, köztük olyanok is, akik Tito buzdítására, a partizánok érkezésekor minket irtottak.

Ez volt igaz.

Most, majd hetven év elteltével jön egy fiatal újságírónő, beleakad a témába, és nem tud tőle szabadulni, amíg ki nem írja magából, amit megtudott.

Mit tudott meg? Mit lehet megtudni ennyi év után? Mit tudnak felidézni a hozzátartozók az elveszett családtagról, az apáról, a nagyapáról?

Vajon mit őrizhetnek emlékezetükben arról, aki a térdén hintáztatta őket, és élő játéklovat vett vásárfiának?

Galéria

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.