Áder János beszéde a „Magyarok és szerbek. Együttélés, múltfeltárás, megbékélés” című könyv bemutatóján a belgrádi Nemzeti Könyvtárban


2013. június 25. Belgrád, Szerbia Nemzeti Könyvtára

(Szó szerinti leirat.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különös találkozás ez a mai. Különös találkozás, hiszen az asztalnál olyanok is ülnek, akiket már nagyon régóta ismerek. És akinek a történészi munkáját nagyon nagyra tartom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt a kötetet, ami itt van előttem, és amit mindannyian láthatnak, Glatz Ferenc elnök úrtól már megkaphattam. Ami azért is volt jó, mert segített a mai találkozásra való felkészülésben.

Ez a kerekasztal most egyszerre emlékeztet bennünket a történészek és a politikusok felelősségére. Az Önök felelőssége, történészeké, hogy feltárják azt, ami a második világháború alatt és azt követően itt, Szerbiában, a Vajdaságban történt. Ezzel is segítve a későbbi generációk méltó megemlékezését. És hogy okulásul szolgáljanak a fiatalabb generációknak, akár már az én generációmnak, amiről Önök beszéltek az elmúlt években, és amiről majd mi holnap megemlékezni fogunk, az nem személyes élmény, hanem már történelem. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az én generációm, vagy a gyermekeim generációja, mennyire pontos információkat, mennyire pontos történészi munkákat vehet majd a kezébe akkor, amikor ezt a korszakot akarja megismerni. Ez az Önök, a történészek felelőssége, de van nekünk, politikusoknak is felelősségünk, és ezt ismertük fel mi, Elnök úrral tavaly novemberben, amikor elhatároztuk, hogy egy közös megemlékezés keretében 

fejet hajtunk az ártatlan szerb és az ártatlan magyar áldozatok emléke előtt. Lezárjuk a múlt egy tragikus fejezetét, hogy nekünk már, politikusoknak inkább a jövővel kelljen foglalkoznunk.

A múlt fejezetének lezárása három lépésben fog megtörténni vagy történt már meg.

Az első lépés: a szerb parlament pénteki [június 21.] döntése volt. Sokan és nagyon régóta vártak erre a pillanatra, elmondtam a mai sajtótájékoztatón, de lehet, hogy nem mindenki volt ott a jelenlévők közül, ezért szeretném ezt megismételni: ezzel a döntéssel a szerb parlament, a nem európai uniós tagország példát mutatott nagyon sok európai uniós tagországnak is. A második lépés e tragikus fejezet lezárásához, holnap történik Csúrogon. És a harmadik lépésre pedig majd egy soron következő szerbiai kormányülésen, szerb kormányülésen kerül sor. Mai találkozónkon Szerbia miniszterelnöke elmondta nekem, hogy immáron csak technikai akadályai vannak annak, hogy a korábbi, a kollektív bűnösséget kimondó határozat hatályon kívül helyezésre kerüljön. Azt gondolom, hogy ezzel azt a munkát, ami a mi felelősségünkbe tartozik, azt befejeztük, elvégeztük. A történészek felelősségi körébe tartozó munka, úgy tudom, marad azért még hátra a következő hónapokra, esztendőkre is.

Mindnyájuknak kívánom, leszármazottnak, rokonoknak, barátoknak, magyaroknak és szerbeknek a megemlékezést, a méltó megemlékezést minden esztendőben, az évfordulók megtartását. Mi pedig előbb-utóbb befejezzük azt a munkát, amit jó néhány esztendővel ezelőtt elkezdtünk. Szeretném megköszönni az eddig elvégzett munkájukat, másrészt további sok erőt és sok sikert kívánok a még hátralévők elvégzéséhez.

 

Felhívások, események
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra

Szombathelyen a Vándorkiállítás
2017. május 4-május 24.
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.