Igazság, erkölcs, érdek...

Friedrich Anna

Megmondom úgy, ahogy van: a szerb és a magyar államfő csúrogi főhajtása után nem érzem jobban magam. 

 Ennek – hogy legmagasabb állami szintről küldött üzenettel, a második világháború kegyetlenkedéseinek áldozatai előtti tiszteletadással szerbek és magyarok megpróbálják lezárni a mát is terhelő múlt egy fejezetét – már régen meg kellett volna történnie. A bajom az, hogy csak most történt, hét évtized után, mert ennyi év távlatából ez a lezárás a történtekkel való szerb szembenézés hiánya miatt nem lehet teljes. Igazából ez bánt, mert úgy érzem, hogy a valóban történelminek mondható államfői közös főhajtás okán a szerb közvélemény számára a szerb média még csak esélyt sem adott, hogy – aki képes rá – tudatosítsa, mit is követtek el szerb nemzettársai, az egykoron volt magyar területeket a második világháború után is maga alá gyűrő rezsim kegyetlenkedő emberei.

Mert mi történt most? A múlt eseményeinek olyan felsorakoztatása, hogy 1942-ben volt szörnyű razzia – amelynek szép arcú emberek, igazságért küzdő életerős fiatalok az áldozatai –, és ezek után volt valamilyen megtorlás 1944-ben és 45-ben valamilyen névtelen magyarok kárára. A legnézettebb híradókban, az RTS állami televízió és a Pink híradójában egyaránt ügyesen bántak a képekkel, és szinte tudni sem lehetett, hogy a csúrogi emlékhelyen tömegmészárlásban meggyilkolt magyar áldozatok előtt hajt fejet a két államfő, azt azonban nyomatékosan hangsúlyozták, hol a riporterek, hol a híradószerkesztők, hogy a magyar elnök e közös főhajtás előtt (!) a szerb parlamentben bocsánatot kért a magyar állam bűneiért. És ez a bocsánatkérés alkalom volt arra, hogy megemlítsék: a razziában több ezer szerbet öltek meg a magyarok. Majd hozzátegyék: a razziát követő megtorlásnak több száz („nekoliko stotina”) magyar áldozata volt. Hogy e „néhány száz” magyar áldozatért mikor fog a szerb elnök bocsánatot kérni egy másik parlamentben, mondjuk, a Magyar Nemzeti Tanács előtt, azt csak magunkban kérdezhetjük, ha a lelkünkben van ilyen igényünk. És van, mert a ma élő emberek még emlékeznek a magyar áldozatokra (is) vagy azok örökké gyászoló hozzátartozóira, arra, hogy hús-vér emberek voltak tervekkel és reményekkel, akiknek tragédiája egy közösség tragédiája is lett egyben. A főhajtás elégtétel lehet a magyar áldozatok irányába, a szerb bocsánatkérés a szerbek körében is segítené a szembenézést és a megbánást. Igazán szembenézni a bűnökkel olyan zöngékkel, hogy „ti rosszat tettetek, mi meg kevésbé rosszat”, teljesen lehetetlen, és így igazán a múltat sem lehet lezárni. Ezzel a logikával visszamehetnénk 1848-ig, a magyar települések szerb szomszédok (és délebbről jött nemzettársak) általi legyilkolásáig, és még korábbig, és minden esetben elmondhatnánk: ti is nagyon-nagyon rosszat tettetek.

Volt a szerb államfőnek egy, a közvéleménynek szánt üzenete (http://www.rts.rs/page/stories/sr/story/9/Politika/1349038/Nikoli%C4%87%3A+Srbija+je+zaslu%C5%BEila+datum.html) a minap (június 25-én) arra vonatkozóan, hogy miért is érdemelte meg Szerbia az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások időpontjának meghatározását. Az üzenetet a Belgrádi Rádió többször is idézte, én meg arra gondoltam, az elhangzott mondatokat érdemes lenne megőrizni, elgondolkodni rajta, és időnként elővenni. Tomislav Nikolić ebben az üzenetben Németországra vonatkoztatva úgy fogalmazott, elvárja tőle, hogy egyértelműen bizonyítsa a megbékélés, a béke és a régióbeli stabilitás iránti elkötelezettségét. „Ha azt az üzenetet kapjuk, hogy nem létezik igazságosság, igazság és erkölcs, hanem csak érdek, a mi válaszunk világos – mi folytatjuk, ti meg gyertek ismét, de ne késsetek“ – mondta, utalva arra, hogy ha az, amit Szerbia tett, nem minősül elegendőnek az uniós pozitív válaszra, akkor a nehezebb úton kell folytatni, de az is sikeres lesz, mert „mint mindig a történelemben, az igazságosság és az igazság a mi oldalunkon áll“. És itt megállva – nem tehetek róla, de ez a véleményem – a délvidéki magyar közösség is elmondhatja, hogy a nehezebb úton kellett folytatnia a történelem során oly sokszor, és hogy esetében a térségben immáron többségivé lett nemzet tagjai már többször is megüzenték: nem létezik igazságosság, igazság és erkölcs, hanem csak érdek.

Hivatkozás: www.vajma.info/cikk/rozsautca/209/Igazsag--erkolcs--erdek.html
Galéria

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.