Magyar és sváb holokaust a Délvidéken 1944-48

Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Heimatverein

Matuska Márton, Teleki Júlia és Weiss Rudolf Solymáron
2013. április 12.

1944 őszén sötét felhők gyülekeztek a front közeli helyzetbe került Délvidék magyar és sváb lakosságának feje felett. A Titó-vezette partizánok 1943-as jajcai határozataiban megfogalmazott program, a Bácska és Bánát „délszláv jellegének erősítésé”ről, ha hivatalosan kihirdetésre nem is került, azonban a „felszabadított” területekre bevonuló partizánok kegyetlenkedéséről érkező hírek nem sok jóval kecsegtettek az itt élő nem szerb népek számára. Nem is kellett sokáig várni, mert a partizánok megérkezését követően szinte azonnal megkezdődött a tömeges gyilkolás. A bestiális mészárlásokkal az ártatlan civil lakosság százezreit késztették menekülésre, az otthon maradottak egy részét tömegsírokba lövöldözték, és a még életben maradottak számára 5 haláltábort, és közel 40 munkatábort szerveztek, miközben minden vagyonuktól megfosztották őket. Az 1944. és 1948. között működtetett táborok valóságos emberemésztők voltak. A munkatáborok legyengített lakóit fokozatosan szállították át a haláltáborokba, ahol a tömegsírokban végezték be keserves szenvedéseiket. Eredményeként az egykor 5-600-ezres bácskai magyarság ma 280-300 ezres, a hasonlóan 5-600-ezres svábság ma 4-5 ezres maradéka küzd a fennmaradásáért. A legyilkolt kb. 150-200-ezer ártatlan áldozat mellett kb. 300 ezer ember menekülését jelentette a terület „délszláv jellegének erősítése”!    Az évtizedeken át hallgatásra kényszerített túlélők személyes beszámolói hitelesen tanúsítják a valós történések megrázó eseményeit.

 A lágerekben fénykép nem készülhetett, csak az onnét valamilyen módon megszökött, vagy a keserves kínzásokat túlélő emberek beszámolói tudatták a világgal az ott történteket.Herta Gärtner a nagyanyjával együtt került 1945. tavaszán a Krusivle (bácskörtés)-i megsemmisítő táborba, miután a munkaképes életkorú szüleit oroszországi munkatáborba hurcolták. 1946-ban egy esős éjszakán sikerült nekik néhány társukkal együtt a lágerből megszökni, és Magyarországon keresztül Ausztriáig (Bad Hall/in Oberösterreich) eljutniuk. Azonban az orvosi ellátás ellenére az éhségtől tönkre ment szervezete már életképtelen volt és 1946. április 3-án kétéves korában elhunyt. Ő egy tipikus példája annak a 10-15 ezer bácskai gyereknek, akik sorsa hasonlóan végződött.  (A felvételt Jakob Bohn készítette, akivel együtt sikerült megszökniük.)


Letölthető állományok:

solymr20130412.pdf (79 kb)

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.