Ferences vértanúk emlékezete

Ludwig Dóra (Budai Hírmondó)

2013.március 3.
Budapest, Tövis utcai Kapisztrán Szent János-templom

Hét ferences vértanú szerzetes tiszteletére avattak domborművet a Tövis utcai Kapisztrán Szent János-templom homlokzatán március 3-án. A XX. századi magyar ferences vértanúk – Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát – 1944 és 1954 között az életükkel fizettek azért, mert kiálltak a hitük mellett mentve az üldözötteket. A tiszteletükre készült szoborcsoportot P. Magyar Gergely tartományfőnök áldotta meg. Az eseményen részt vett Láng Zsolt polgármester, Ernyey László, az egyházi és karitatív szervezetek tanácsnoka, valamint Skublicsné Manninger Alexandra, Schanda Tamás és Némethy Béla önkormányzati képviselők. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Mádl Dalma is.

 – A ferencesek nemcsak igazi közösségteremtők, hanem értékteremtők is: a közreműködésüknek köszönhetően maradandó művészi alkotás is gazdagítja mostantól környezetünket – mondta el lapunknak Láng Zsolt a szentmise utáni szeretetvendégségen.

Frajka Félix, a Tövis utcai plébánia templomigazgatója a ferences vértanúk közül többet személyesen is ismert: Lukács Pelbárt a nevelője volt, neki köszönheti hivatását is, Károlyi Bernát missziós kiadványait pedig ministráns korában terjesztette. Félix atya a most felavatott tiszteletükre állítandó szoborcsoport elkészítésére a ferences diákként érettségizett Markolt Sebestyént kérte fel. 

– Két évvel ezelőtt egy nagyobb összeget adományoztak templomunknak – emelte ki Frajka Félix. – Éppen abban az évben kezdődött el a hét ferences vértanú boldoggá avatási folyamata, valamint Mindszenty bíboros születésének 120. évfordulójára is emlékeztünk, így jött az ötlet, hogy a templombejárat egyik szoborfülkéjében Mindszenty bíborosnak, a másikban pedig a ferences vértanúknak állítsunk emléket. Párkányi Péter tavaly október 23-ára elkészítette a bíboros szobrát, Markolt Sebestyén pedig a vértanúkat ábrázoló szoborkompozíció gipszmintáját állította fel akkor – tette hozzá Félix atya.

A szobrász feladata nem volt egyszerű: a hét vértanú alakját az oldalirányban behatárolt szoborfülke méretei közé kellett beilleszteni, mindezt úgy, hogy ne tűnjön zsúfoltnak az alkotás.

– Komoly kihívás volt a kompozíció elkészítése – mesélte Markolt Sebestyén. – Mind a hét vértanú alakja nem fért el teljes nagyságban egymás mellett, ezért egyes alakok előbbre, mások hátrébb állnak.

„Így kellett történnie”

Körösztös Krizosztom (1900–1944) Újvidéken volt házfőnök. 1944. október 28-án partizánok azért végezték ki, mert a híveivel maradt a meghurcolások idején.

Kovács Kristóf (1914−1944) jó humorú, népszerű lelkipásztor volt. Őt is az újvidéki rendházból hurcolták el. A délvidéki Inđija község határában végezték ki. Kivégzésekor mondott utolsó szavai ezek voltak: „Sic debuit esse – így kellett történnie.”

Hajnal Zénó (1900–1945) a Gyékényesre bevonuló bolgár katonák jövetelekor a helyi plébánossal, Martincsevics Pállal együtt nem váltotta egyházi öltözetét civil ruhára, hogy a „hívek a menetelés közben lássák, hogy pap is van velük, ha gyónni akarnak.” Viseletük láttán egy bolgár katona az árokba lőtte őket.

Kiss Szaléz (1904–1946) igen tehetséges, sok helyen megforduló, szociális beállítottságú, kitűnő ferences szónok volt. Gyöngyösön a teológusok magisztere volt, innét hurcolták el. 1946-ban koncepciós perben halálra ítélték, mert nem árulta el, hogy mit gyóntak neki a gyöngyösi diákok. Sopronkőhidán végezték ki 1946 december 10-én.

Lukács Pelbárt (1916−1948) az ifjúság lelkes, szuggesztív lelkipásztora volt, Szaléz atyával egyidőben tartóztatták le mint a keresztény demokratikus ifjúsági mozgalom egyik alapítóját. A sopronkőhidai börtönbe került, ahol életfogytiglanra ítélték, majd a Ladoga-tó melletti gulágon raboskodott. Finn-Karéliában halt vértanúhalált 1948. április 18-án.

Kriszten Rafael OFM (1899–1952) pasaréti és Margit körúti házfőnök is volt, 1950-ben a hatvani kolostor elöljárójaként hurcolták el, 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1952-ben halt meg a börtönkörülmények miatt elhatalmasodó tüdőbajban.

Károlyi Bernát OFM (1892–1954) a kínai misszió alapítója volt, Kecskemét lakosságának megmentője a II. világháború idején, majd pasaréti gvárdián. 1949. november 28-án bevásárolni indult a pasaréti egyházközségi óvoda számára, amikor az utcán letartóztatták. 1954-ben börtönben halt meg.

Galéria

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.