„Mert eddig mindig eljött a magyar tavasz”


 És azt gondolom, hogy nincsenek, nem lehetnek központi és nem központi megemlékezések. Mert az őszinte megemlékezésnek nem lehet rangja. 

Ternovácz István beszéde Temerinben

 Kedves Barátaim!

 Gyerekkorom óta élnek bennem az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hősei. Pedig a hetvenes években alig hallottunk róluk az iskolában és akkor még nemzeti ünnepként sem ülhettük meg március 15-ét és nem emlékezhettünk meg az aradi vértanúkról sem, mert abban az időben, így együtt, ahogy azt most tesszük nem élhettük meg a nemzettudatot.  Mégis elevenen élnek bennünk a versfoszlányok, hogy Talpra magyar…, Akasszátok fel a királyokat…, Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem…

Édeskeveset tudtunk mindarról, ami 1848 márciusában a pesti Pilvax kávéházban elkezdődött. A versrészletek mégis megőrizték bennünk a külső erők hatására elfojtott nemzettudat magjának csíraképességét. Átmentették szebb időkre, hogy aztán a kilencvenes évek legelején el merjük énekelni együtt a magyar himnuszt és a Kossuth-nótát.  Hogy milyen érzés volt? Olyan, ami még ma is erőt ad átélni a nehéz időket. Mert akkor még az ünnepi együtténeklés sem volt természetes, magától értetődő.

Közel ötven éven át élt bennem az 1848-as hősökkel szembeni tisztelethez és alázathoz párosuló kisebbrendűségi érzés – mely érzéssel nem voltam egyedül: hogy miért nem lehetek én, miért nem lehetünk mi ugyanolyan hősök, mint Petőfi, Kossuth, vagy a délvidéki származású Kiss Ernő volt 165 évvel ez előtt? 

Ma, túl az ötvenen, már másként látom a dolgokat. Belehelyezve magamat a helyzetükbe, azt gondolom Táncsicsról, Bem apóról, Damjanichról és a többiekről, hogy beleszülettek egy korba, amikor fel kellett vállalniuk azt, amit a történelem rájuk szabott. És azon túlmenően, hogy bátorságukkal és tehetségükkel hősiesen helytálltak, ők azért mindenek előtt emberek, egyszerű emberek voltak. És nem cselekedtek mást, csak tették a dolgukat, sokan közülük életükkel fizettek a szabadság eszméjének képviseletéért. És ahogy akkor ők fölvállalták, meggyőződésem, hogy ma nekünk is fel kell vállalnunk. Mindegy, hogy tollal vagy mikrofonnal a kezünkben, az esztergapad mellett, a kézimunkázó szakkörben, vagy a férfikórusban, ott kell tennünk a dolgunkat, ahová a jó Isten odatett bennünket. A magyar autonómiáért és a sajtószabadságért!

Ma már számomra nincsenek kis és nagy hősök. Csak hősök vannak, akik felvállalják az ügyet, amit az élet rájuk szabott. Közben nem döngetik a mellüket, hanem kitartóan, bátran és alázattal teszik a dolgukat, egyéni számítások nélkül, mindannyiunk érdekében. Mint ahogy elődeink is tették. És azt gondolom, hogy nincsenek, nem lehetnek központi és nem központi megemlékezések. Mert az őszinte megemlékezésnek nem lehet rangja. Nekem és másnak az kell, hogy legyen a központi megemlékezés, ahol most éppen vagyok. A hősöket, az eszmét senki sem sajátíthatja ki magának.

Emberek! A szabadság sosem kívül, hanem belül, bennünk működik, vagy nem működik. Nem papíron, hanem a fejben – a saját fejünkben! - dől el, hogy szabadok vagyunk-e, vagy sem. Ez vállalás kérdése. Sokszor kényelmesebb arra hivatkozni, hogy nincs szabadság, nincs sajtószabadság, mint élni az adott lehetőséggel. Ne kezeljük kényelmi kérdésként. Akkor sem, ha adott esetben kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Gondolkodjunk. Ha méltóak akarunk lenni az 1848-asokhoz, akkor vívjuk meg saját szabadságharcunkat a nemzeti autonómiáért.

Dicsőség a hősöknek!

 

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.