Ternovácz István: Gyorsuljon fel a kutatás


A lágerek világa Budapest, Barabás Villa  2012. szeptember 20.
Az est keretében Bank Barbara történész beszélgetett a temerini Csorba Béla íróval, néprajzkutatóval, Teleki Júliával, a csúrogi tábor túlélőjével, helytörténeti kutatóval és Ternovácz István újságíróval a lágerek világáról.

Gyorsuljon fel a kutatás

Ternovácz István felszólalása

A budapesti felszólalás szerkesztett változata

A "Délvidéki tragédiánk 1944-1945, lágerek világa" címmel megtartott budapesti tanácskozás résztvevőjeként Ternovácz István újságíró, a Kossuth Rádió vajdasági tudósítója elsőként arra mutatott rá, hogy az 1944-45-ös tömegmészárlást követően a titói Jugoszláviában milyen gazdasági és tulajdonjogi változásokra került sor. Példaként a mezőgazdaságban bekövetkezett változásokat hozta fel.  Vajdaság tartományban, melynek területe a mai Magyarország 23,2 százalékát teszi ki, a kiváló minőségű termőföldek 45 százalékát elkobozták korábbi tulajdonosától. A 668.412 hektár elkobzott termőföld nagy részét, 389.449 hektárt a minden polgári jogától megfosztott németségtől vették el, de a magyaroktól is több tízezer hektárt tulajdonítottak el, ami nagymértékben nehezítette a közösség későbbi boldogulását. Ternovácz beszélt arról is, miként éli meg ő az 1944-45-ös történéseket és azok utóéletét. Szerinte a legfontosabb, hogy minél előbb megtörténjen a tényfeltárás, hogy fény derüljön a vajdasági magyarirtás pontos méreteire és körülményeire, ami az 1942-es történések vonatkozásában már rég megtörtént. Rámutatott arra, hogy készült ugyan néhány fontos helytörténeti monográfia a témakörben, de elfogadhatatlannak tartja, hogy a Vajdaságban csak egy magyar levéltáros dolgozik aktívan az 1944-45-ös áldozatok névsorának összeállításán, ráadásul annak a munkáját is lépten-nyomon akadályozzák, amit a magyar érdekvédelem tétlenül szemlél. Az egyhelyben topogást annál bosszantónak tartja, mivel már két éve létezik a magyar és szerb történészekből álló államközi tényfeltáró vegyes-bizottság, amely puszta létezésén kívül nem sokat mutatott fel.

Szerinte a határokon átívelő nemzetegyesítés vonatkozásában eddig kiválóan teljesítő magyar kormánynak élnie kellene a nyomásgyakorlás lehetőségével, hogy a kutatás felgyorsuljon, mivel a nemzet számára fontos, hogy megismerje saját múltját, mert e nélkül nincs eredményes jövőépítés. Mint mondta, a Vajdaságban az ún. „demokratikus” hatalom képviselői az 1942-es dél-bácskai razzia évfordulóját minden évben arra használják fel, hogy emlékeztessék a közvéleményt a magyar fasiszták gonosztetteire. Azzal, ahogy ezt teszik, szerinte közvetett hangulatkeltést folytatnak a magyarság ellen, ugyanakkor az 1944-45-ös történésekről, a OZNA rémtetteiről hallgatnak. Azt is jelzésértékűnek tartja, hogy miközben Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Wiesenthal központ vezetője azért kapta meg Újvidék díszpolgári címét, mert nyomára jutott Képíró Sándor csendőr-századosnak, ami rendben lehet. Az viszont elfogadhatatlan, hogy az 1944-45-ös magyarellenes történések ügyében úttörő kutatást végző Matuska Márton, vagy az ártatlan áldozatokra való méltó megemlékezés jogáért húsz éve küzdő Papp Ferenc például, nem lehet Újvidék díszpolgára, s a Makovecz Imre által tervezett emlékkápolna felépítését sem engedélyezik.

Mintha a saját tragédiájukra is emlékezni kívánó magyarokra nem volna szüksége Újvidéknek. Ternovácz szerint a történtek feltárása és közvélemény elé tárása mindkét országban, meg kell, hogy előzze a két államfő közös főhajtását az 1944-45-ben kivégezett magyarok valamelyik tömegsírjánál.  

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.