Elismerés a vadasági magyar kutatóknak


Magyar Szó 2011. június 12.

Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanács fogja össze az 1941 és 1948 között elkövetett gaztettek kivizsgálása érdekében folytatandó kutatómunkát

Az 1941 és 1948 közötti időszakban elkövetett gaztettek, gyilkosságok, kivégzések feltárásával megbízott magyar–szerb akadémiai vegyes bizottság felől az utóbbi időben szinte semmit sem lehetett hallani. A bizottság megalakulását jellemző kezdeti eufóriát követően nem érkeztek hírek az érdemi munka elkezdéséről. Ezért hatott meglepetésszerűen, amikor a közelmúltban dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója együttműködési megállapodást írt alá.

A megállapodás létrejöttének okairól, illetve az annak függvényében várható előrelépésekről dr. Korhecz nyilatkozott lapunknak.

 

Milyen célból született megállapodás az MNT és az MTA Történettudományi Intézete között?

– A megállapodásra azért volt szükség, mert az akadémiai vegyes bizottság nem kezdte meg az érdemi munkát a terepen. A nagy áttörés nagyjából egy éve történt meg: a bizottság szerb, illetve magyar részről is megalakult, majd ezt követően Szabadkán tartottunk egy nagy tanácskozást, amelyen feltérképeződött az elvégzendő munka. A folyamat ezután leállt. Többek között azért, mert hiányzott egy kutatási terv, amely pontosan részletezné, hogy a nagy tanácskozáson megfogalmazódott elvek milyen ütemterv és kik által hajtódnak végre. Az ügyet el kellett mozdítani a holtpontról, ezért a bizottság magyar része eldöntötte, hogy a kutatás rájuk eső részét szakmailag a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete vezesse. Ezután elkészült a kutatási terv és így jutottunk el a kérdéshez, hogy ki végzi majd el a terepi kutatómunkát. Ennek a problémának a megoldását szolgálja a történettudományi intézet és az MNT közötti megállapodás. Kellett valaki a vajdasági magyar oldalon, aki vendéglátója, intézménye a kutatásoknak, illetve aki felvállalja a kutatások pénzelését, technikai lebonyolítását. A megállapodás tartalmával a vegyes bizottság szerb oldala is megismerkedett és jóváhagyásukat adták rá. A kutatás technikai részét az MNT által alapított Vajdasági Magyar Művelődési Intézetre bízzuk, a tanács gyakorlatilag csak felügyeli majd a folyamatot, illetve megvalósítja a pénzelést. A pénzelés természetesen elsősorban úgy valósul meg, hogy az MNT a magyar kormányzattól a programjaira szánt pénzből fordít külön eszközöket erre. Ebben az évben ezek a költségek várhatóan 3 millió dinárra rúgnak majd.

A hallottak alapján úgy tűnik, hogy a terepi munka hamarosan elkezdődhet. Tudna-e részleteket mondani a kutatás menetével kapcsolatban?

– A folyamatba eddig is bekapcsolt levéltárasok, történészek elkezdik a levéltári anyag konkrét, tervszerű feldolgozását. Azokat a dokumentumokat dolgozzák fel, amelyekben az áldozatok nevei, a kivégzések, meghurcolások indokai, illetve helyszínekre való utalások szerepelnek. Ezenkívül a még élő tanúkat is felkeresik a kutatók, pontosabban néprajzkutatók. A száraz levéltári anyagok mellett az események feltárásához nagyon értékes adalékot adhatnak a túlélők, a hozzátartozók szubjektív vallomásai. Ez a munka sem tűr halasztást, hiszen folyamatosan fogynak a tanúk. Remélem, hogy a nyári szabadságok után el is kezdődhet a konkrét munka. A kutatók szinte már csak a startpisztoly eldördülését várják. A feldolgozott adatokat a VMMI azután természetesen a MTA Történettudományi Intézetének továbbítja.

Ebben a pillanatban tudni lehet-e, hogy név szerint kik vesznek részt a kutatásokban?

– A kutatási terv gyakorlatilag már nevesíti azokat az embereket, intézményeket, akik vagy amelyek részt vesznek majd a folyamatban. A kutatás során együttműködünk majd a zentai Történelmi Levéltárral és a Tartományi Levéltár kutatócsoportjával, valamint a Kiss Lajos Néprajzi Társasággal. Ha neveket kellene említenem, akkor ebben a pillanatban Mezei Zsuzsát, a Tartományi Levéltár levéltárasát, Fodor Istvánt, a zentai Történelmi Levéltár levéltárosát, dr. Papp Árpád néprajzkutatót, dr. Ózer Ágnes történészt és dr. Mészáros Zoltán történészt nevezném meg.

Részben úgy tűnik, hogy a megállapodás alapján átveszik a vegyes bizottság szerb felétől azokat a feladatokat, amelyeket talán ők végezhettek volna el a legkönnyebben Vajdaságban…

Ez nem egészen így van, a vegyes bizottságon belül erre vonatkozólag nem voltak megállapodások. A feltáró munka célját határozták meg. Az, hogy a magyar fél csak Magyarországon végez kutatásokat, vagy a szerb fél csak Szerbiában, nem volt megállapodás tárgya. Éppen azért vegyes bizottság, hogy egymást segítve és kiegészítve történjen meg az eredmények feltárása. Persze most megkérdezhetné, hogy miért nem a szerb fél kutatói végzik a munkát. Ennek szerintem két oka van: a szerb oldalon nincs megoldva a kutatások pénzelése. Az is nehezítő tényező, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának az MTA-val ellentétben nincsenek olyan profi kutatókból álló szakintézményei, amelyek hivatásszerűen foglalkoznak akadémiai kutatással. A két akadémia felépítése eltér egymástól. Emellett azt sem kell elfelejteni, hogy azok a kutatók, akik ebben a témában megfelelő előkutatásokat folytattak és behatárolták a lényeges levéltári anyagot, gyakorlatilag mind vajdasági magyar emberek. A magyar vonatkozású atrocitások szempontjából ők dolgozhatják fel a legtöbb részletet. Valahol magyar érdek, hogy ezek a kutatások megvalósuljanak.

Mennyire tekinti elismerésnek, hogy az MTA Történettudományi Intézete az MNT-re, illetve intézményére gondolt együttműködő partnerként?

Ezek azok a visszajelzések, amelyek azt jelzik, hogy új korszak kezdődött el a vajdasági magyar közösség életében. Ez a folyamat nemcsak az MNT megválasztásával valósul meg, hanem intézményrendszerünk bővítésével is. Egyértelművé válik, hogy az amatörizmusból áttértünk egyfajta köztestületi, közintézményi érdekérvényesítés útjára. Eddig ezekkel a kutatásokkal elsősorban lelkes amatőrök foglalkoztak. Ami most történik, az azt jelzi, hogy a magyar érdekérvényesítés Vajdaságban hivatásos keretek közé került. Ezt természetesen az anyaországban is észreveszik és Szerbiában is elfogadják.

Hivatkozás: www.magyarszo.com/fex.page:2011-06-12_Elismeres_a_vajdasasi_magyar_kutatoknak.xhtml

 

Felhívások, események
Szakály Sándor a történelemoktatásról és a történelmi ismeretterjesztésről
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.