Sváb-magyar holokauszt


Megjelent: Czakó  Gábor Kossuth díjas író Beavatás  Lépcső és szalmaszál c. kötetében

Sváb-magyar holokauszt

 Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézőit. Hölgyeim és uraim, a délvidéki magyar holokauszt hatvanötödik évfordulója alkalmával megemlékeztünk a kommunista szerb partizánsereg népirtásairól. Akkor elsősorban a magyarok lemészárlásáról. 2010 februárjában kaptam a hírt Csorba Béla temerini atyámfiától, aki máskülönben az Újvidéki Egyetem tanára, író, művelődéstörténész, és II. világháborús délvidéki magyarirtás kutatója, hogy megkerült a Temerinhez tartozó járeki megsemmisítő tábor elhunytjairól vezetett három halotti anyakönyv ez idáig lappangó második kötete. A következőkben az ő tudósítását követjük.

*

Temerin Újvidék felé eső tőszomszédja Járek, korábban Tiszaistvánfalva, lakóinak, a sváboknak Schönhaus, ’44 októberében elnéptelenedett, mert kb. ötven idősebb ember kivételével a többiek szekerekre rakodva követték a visszavonuló Wermachtot. Október végén megérkeztek az oroszok, majd jöttek a kommunista, szerb partizánok, és mindenütt hozzáláttak a népellenséggé nyilvánított német lakosság koncentrációs táborba zárásához az új jugoszláv hatalom – a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács, a „partizánparlament” (AVNOJ) – határozatai alapján. Az ANVOJ rendelkezései szerint persze az „ellenséges vagyont” is elkobozták. Ugyanúgy, ahogy a csehszlovákok tették.

*

A lágerek, helyi szóval a „lógerek” között akadtak munkatáborok és haláltáborok. Utóbbiakba öregeket, gyermekes anyákat, és fiatalkorúakat zártak. Az előzőleg kifosztott falvakban, így Járeken is, néhány utcát körülzártak, elkerítettek, majd az oda terelt embereknek egyszerűen nem adtak enni. A rabok sót sem kaptak, így nem tudták megemészteni az innen-onnan összekapart répát, krumplit, gabonát, dögöket. Naponta egyszer bement a szögesdrót mögé egy szekeres, és kihozta az éhen haltakat, majd a tetemeket kibontott kriptákba hányta. A szájhagyomány tud kivégzettekről is. Mi tudunk három kisgyermekről, akik a fuvaros az ülés alatt kihozott. 8-10 éves kisgyermekek kiszökdöstek olykor és a környékben élelmet, sót koldultak. Egy rokonuk tíz évesen szabadult, tizenkét kilósan. Bátyja hónapokig küzdött anyja, húga, öccse kiszabadításért. (Nyomozás, vesztegetés) Itt egy szerelmi szál is beszőhető. A családot a teljesen „magyartalanított” Csúrogról hurcolták el, s fosztották ki.

A járeki tábor 1944. december 3-ától 1946. áprilisáig működött, tehát jóval a katonai közigazgatás megszűnése után is. Az anyakönyv első kötetét 1941. június 17-én nyitották meg a 25. folyószámmal, amit ugyanebben az esztendőben még 15 bejegyzés követett, 1942-ben és 1943-ban 30-30, 1944 pedig még 19. Tehát békeidőben évente általában 30 ember halt meg a faluban. 1944. december 3-ától megváltozott a bejegyzés nyelve és írásmódja: a magyart a cirillbetűs szerb váltott föl, és megváltoztak a számok is. 1944. december 31-ig összesen 86 elhunyt neve került az anyakönyvbe – négy hét alatt a szokásos évi átlag majd háromszorosa!

*

A következő év adatai – 1945. január 1-jétől egészen július 17-éig – még az első kötetben találhatók, összesen 1602 halott adataival. Magyar szempontból ezek a hónapok a leginkább figyelemre méltók: január 23-ától kezdődően megszaporodtak a magyar elhunytakra vonatkozó bejegyzések. Ugyanis a kommunista partizánok előzőleg meggyilkolták Csurog és Zsablya, később Mozsor teljes magyar férfilakosságát. Onnan és máshonnan is érkeztek a koncentrációs táborba magyar nők és gyermekek meghalni.

A most előkerült II. kötet a legvaskosabb.  Az 1603-as folyószámmal folytatódik – vagyis ott, ahol az első kötet véget ért. Az 1945. december 31-én bejegyzett utolsó elhunyt az 5442-es sorszámot kapta, 1945-ben tehát ennyien pusztultak el Járekon. A sírok mára eltűntek: a régi temetőre lakótelepet építettek.

*

A III. anyakönyvet 1946. január 8-ától április15-éig vezették. Ám nem az 1-essel, hanem a 127-essel kezdődik, vagyis összesen 21 lapot utólag eltüntettek. 1946-ban a 901. áldozat egy temerini német asszony, Inhof szül. Reger Terézia, aki végelgyengülésben (!) halt meg 48 évesen.  A gyermekáldozatok száma jóval meghaladja a 800-at. Összesítve a Bački Jarak-i haláltáborban 1944. december 3-ától 1946. április 15-éig összesen 6429 személy pusztult el a legembertelenebb körülmények között. Ez csak egyetlen tábor adatsora: több tucat ilyen működött Jugoszláva-szerte, a „fölszabadulás” után.

*

Titóék népirtásait mentegetve szokás emlegetni a ’42-es újvidéki „razziát”. Mintha a szerbek „jogos megtorlást” alkalmaztak volna. Mintha létezhetne ilyen! Nos, a „hideg napok” rossz magyar válasz volt a kommunista partizántevékenységre. Ezt már Horthy Magyarországa elismerte. A Világháború alatt egyetlenként! – törvényt hozott az áldozatok kártalanításáról, s bíróság elé állította a vétkes tiszteket. Azért sem hasonlítható össze a két eseménysor, mert ’44-ben a magyar, német és horvát lakosság semmiféle ellenállást nem fejtett ki a bevonuló jugoszláv seregekkel szemben, és azok nem is keresték a ’42-es ellenségeiket. Ugyanúgy faji alapon öldököltek, mint a nácik a maguk koncentrációs táboraiban.

*

Ki beszél ezekről az áldozatokról? Szabad-e tagadni meggyilkoltatásukat? Mi az hogy, nagyon is! Évtizedeken át egyenesen kötelező volt! A jugoszláv, és a mostani szerb állam sosem ismerte el vétkességét… Így fog belépni az EU-ba – Németország és Magyarország hajbókolni fog?

321. Beavatás

Hivatkozás: www.czakogabor.hu/

 

Felhívások, események
Szakály Sándor a történelemoktatásról és a történelmi ismeretterjesztésről
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.