Jovo Kapičić itt hagyja Szerbiát

Ternovácz István

2012. január 9.
A hírhedt titoista állambiztonsági tiszt körüli hangulat jól tükrözi a szerbiai viszonyokat A 92 éves Jovo Kapičić tábornok, a titói Jugoszlávia hírhedt állambiztonsági szolgálatának, az OZNA-nak, majd (annak 1946-ban történt átalakulását követően) az UDBA-nak a második embere, az elmúlt hetekben a sajtó érdeklődésének a középpontjába került. Történt ez azt követően, hogy december 12-én Belgrád központjában valaki hátulról leütötte, aminek következtében az orra is eltörött. A verést vélhetően azért kapta, mivel az utóbbi években széltében-hosszában azzal dicsekedett, büszke rá, hogy hithű kommunistaként a második világháború végén és azt követő években tömegesen gyilkolt meg „ellenségeket”, elsősorban csetnikeket és német hadifoglyokat. Kapičićról tudni kell, hogy az UDBA belgrádi vezetőjeként 1945-ben teljhatalommal rendelkezett és a törvények felett állt. Ahogy a róla a közelmúltban megjelent Goli otoci Jova Kapičića című könyvben önmagáról vallja: „Isten voltam”. A királypárti csetnikek üldözésével kapcsolatban olyan magyarázattal szolgált, hogy velük szemben azért voltak könyörtelenek, mert egyszerűen „a szemetet takarították” Szerbiában. Személyesen ő irányította a később kivégzett királypárti tábornok, Draža Mihailović csetnikvezér letartóztatását. Együttérzést nélkülöző, önmagát leleplező, tényszerű nyilatkozatai alapján a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) nyomozást kezdeményezett Kapičić ellen. Danica Drašković, Vuk Draškovićnak, a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) elnökének a felesége nem kevesebbet állított róla, mint azt, hogy ő és elvtársai a II. világháború végén és a rá következő néhány évben, „népirtást hajtottak végre”, melynek során több százezer embert öltek meg Szerbia szerte. Srđan Cvetković történész, a szerbiai tömegsírok összeírásával és a likvidáltak névsorának az összeállításával foglalkozó állami bizottság titkára arra figyelmeztetett, hogy Jovo Kapičić és a hozzá hasonlók azért dicsekedhetnek szabadon saját gonosztetteikkel, mert biztonságban érzik magukat Szerbiában.

Kapičić: Čedomir Jovanović jobb Titónál!

Jovo Kapičić azt követően vált médiasztárrá, hogy több évtizedes hallgatás után ő volt az első az egykori jugoszláv állambiztonsági szolgálat vezetői közül, aki megszólalt a nyilvánosság előtt. Először Draža Mihailović csetnikvezér sírjának felkutatása ügyében tett egy közbotrányt kiváltó nyilatkozatot. Azt mondta, ha tudná, sem árulná el, hogy hol végezték ki és hová temették a „szerb nép árulóját“. Ezt követően pedig – ennek magyarázatára még sokan várnak – meghívott vendégként miként vehetett részt a Liberális Demokrata Párt (LDP) fő bizottságának az ülésén, ami után Čedomir Jovanović pártelnököt a sajtóban úgy jellemezte, hogy „Čedo különleges személyiség, okos, becsületes, és jobb Titónál“. Nem a legjobb reklám ez egy hírhedt tömeggyilkostól a liberális politikus számára.

A Goli otok irányítója

Jovo Kapičićről tudni kell azt is, hogy ő volt az adriai Goli otok szigeten (Kecske-sziget) létesített kommunista átnevelő és büntető tábor fő irányítója, ahová Titó potenciális ellenfelei kerültek. A kevesebb, mint 5 négyzetkilométeres kopár szigeten kialakított börtönt 1949. július 9-én hozták létre, miután 1948-ban Tito összekülönbözött Sztálinnal. Kapičić elmondása szerint összesen 16.000 ember járta meg a kígyóktól hemzsegő kopár szigetet. Túlnyomó többségük bírósági ítélet nélkül került oda. Más források szerint az 1956-ig működtetett tábort megjártak száma 40-60 ezer közöttire tehető. Történészek 5-15 ezer közöttire becsülik az ott kivégzettek, egymásnak ugrasztottak küzdelmében és a végelgyengülésben meghaltak számát. A pontos adatokkal majd az egyelőre még érintetlen levéltári adatok szolgálnak. Ez a témakör Szerbiában ma épp úgy felkutatatlan, mint az 1944-45-ös tömeges kivégzések ügye. Kapičić egyébként hű maradt önmagához. Ma is úgy gondolja, hogy a tábor létrehozására elkerülhetetlenül szükség volt, mert különben az egész állam „Goli otokká vált volna”.
A Kapičić-ügyben tegnap megszólalt az első hiteles tanú, Radosav Savić, aki a partizán emlékérem tulajdonosaként anno hiába volt hithű kommunista, hat évet kellett letöltenie a hírhedt Kecske-szigeten. A Press-nek nyilatkozva elmondta, hogy Kapičić a vizsgálati eljárás során hamis tanúzásra próbálta meg rávenni őt. Legjobb harcostársa ellen kellett volna vallania, de mivel ebbe nem volt hajlandó belemenni, Kapičić egy másik udbás tiszttel közösen félholtra verte. Fél évre rá a harcostársa is a Kecske-szigetre került, ő azonban nem élte túl a tortúrát. Napokon át nem engedték meg neki, hogy felkeljen a padlóról. Fekvő helyzetben egy kőlapot kellett a testén tartania. Ez lett a végzete. A Goli otokon meghaltak nem kaphatták meg a végtisztességet, egyszerűen a tengerbe dobták őket. A meghurcoltak óriási többségét máig nem rehabilitálták - mondja a visszaemlékező

Magyar és svéd nagykövet volt

Kapičić a II. világháború után Jugoszlávia budapesti, majd stokholmi nagyköveteként teljesített szolgálatot, de nőügyei miatt visszarendelték Belgrádba. Saját meséje alapján, Budapesten egy magyar nő fiúgyermeket szült neki, ő azonban nem ismerte el sajátjának. A magyar rendőrség elhallgatta az ügyet. Később Svédországban is nőügyekbe keveredett. A történtek miatt pártbüntetésben is részesült.

Az RSE és a jóérzés

Jovo Kapičić a vele szemben decemberben elkövetett utcai támadást követően eldöntötte, hogy 74 évig tartó belgrádi tartózkodás után most visszaköltözik szülőhazájába, Montenegróba, melynek függetlenné válását maga is szorgalmazta. Botrányt kavart 1999-es kijelentése is, miszerint a NATO jól tette, hogy bombázta Szerbiát. Szerinte Szerbia az egyetlen ország a világban, amelyik rászolgált az atlanti szövetség támadására, mivel – az ő magyarázata szerint – részt vett a titói Jugoszlávia szétverésében.
Az udbás főtiszt jellemvonásainak az ismeretében meglehetősen furcsa, hogy a Szabad Európa Rádió (RSE) szerb adása a minap sajnálkozó hangvételű riportban számolt be a 92 éves Jovo Kapičić Montenegróba költözési szándékáról. Az RSE a Za koga nema mesta u Srbiji? (Kinek nincs helye Szerbiában?) című írásában politikai üldözöttként beszél róla és azokhoz a tisztességes szerb értelmiségiekhez, írókhoz, költőkhöz hasonlítja, és így erkölcsileg szinte tisztára mossa őt, akik a Milošević-érában kényszerültek elhagyni Szerbiát (Vidosav Stevanović, Bogdan Bogdanović, Bora Ćosić, Mirko Kovač). Lásd: http://www.slobodnaevropa.org/content/zrtve_politickih_progona_u_srbiji/24440744.html

A tiszta lelkiismeret

A számlájára elhangzott vádak ellenére Jovo Kapičić azt nyilatkozta a sajtónak, hogy nincsenek álmatlan éjszakái, hogy jól alszik, mivel épp olyan tiszta a lelkiismerete, mint egy újszülötté, mivel „nincs köze a gonosztettekhez”. Értelmezésében ez azt jelenti, hogy amit elkövetett, azt nem tekinti gonosztettnek. Mi több, hozzáteszi, hogy „a kommunista partizánok nem alkalmaztak erőszakot saját népükkel szemben” és hogy „sosem kerülhet sor megbékélésre a partizánok és a csetnikek között”. Elismeri, hogy ő volt az UDBA egyik irányítója, de mint mondja, akkori tevékenységéről azért nem beszélhet kellő alapossággal, mert munkatársainak a gyerekei ma jelen vannak a hatalmi és az ellenzéki pártokban egyaránt. Nagyon sajnálta volt főnökének, Aleksandar Rankovićnak az 1966-ban bekövetkezett bukását, akit saját apjaként tisztelt. Arra az újságírói kérdésre, hogy ha újra kezdené az életét, más úton indulna-e el, egyértelmű választ adott: semmit sem változtatna az általa bejárt úton! Tehát lelkiismeretfurdalásnak, megbánásnak nincs helye Jovo Kapičić életében. Pedig mennyivel más volna az élet Szerbiában, ha ez az ország megszűnne a magukat hősnek, másokat árulóknak minősítők országa lenni, és ha a kiváltságosak megtanulnának egyszerű, de nagyszerű emberként viselkedni. Mennyivel más lenne megismerni a mögöttünk hagyott emberöltőt – még ha udbás volt is! – az ő tapasztalatán alapuló, őszinte, szókimondó és megbánó vallomáson keresztül. Erre viszont egy kommunista állambiztonsági vezető esetében nem sok az esély.

Hivatkozás: www.vajma.info/cikk/tukor/4661/Jovo-Kapicic-itthagyja-Szerbiat.html

 

Felhívások, események
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra

Szombathelyen a Vándorkiállítás
2017. május 4-május 24.
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.