Brankov, a partizán

Matuska Márton

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, mondja a közmondás. Akkoriban ez nem volt mindenkire érvényes. Rákosiék is és Titóék is bizony megtették, hogy károgó társukat, riválisukat kötélre akasztották, s holló vájhatta ki a szemét. Azután csak akadt másik holló, aki vállalkozott a kivájt szemű kommunisták rehabilitálásra. Nyilván így kaphatta meg Lazar Brankov 1998-ban a Magyar Köztársaság egyik legmagasabb állami kitüntetését.

Hosszú élettel áldotta vagy verte meg a Teremtő az óbecsei születésű Lazar Brankovot. A napokban kürtölték világgá a hírt az ügynökségek, hogy századik életévében, Párizsban elhunyt. Neve nem ismeretlen a második világháború utáni idők magyar és délszláv történészei előtt. Karrierje akkor kezdett meredeken – vészesen? – emelkedni, amikor Tito Magyarországra irányította, s ő felvette a kapcsolatot már az ideiglenes kormánnyal. Kétes értékű hírneve akkor csúcsosodott ki, amikor az 1949. szeptember 16-án kezdődő szégyenletes Rajk-perben a harmadrendű vádlott szerepét juttatta neki Rákosi Mátyás, akiről azt írják a történészek, hogy kézi vezérléssel személyesen irányította az igazságszolgáltatás megcsúfolásaként ismert eljárást. Akkor még kevesen tudták, hogy a mi emberünk, Brankov élete nem forog veszélyben. Mr. Peter Matthews, a budapesti angol nagykövetség diplomatája közéjük tartozott. 1949. szeptember 27-én kelt diplomáciai jelentésében többek között ezt írta: „A Brankov által játszott szerep valóban rejtélyes és talán nem is fogjuk soha megtudni, mi az igazság vele kapcsolatban. (…) M. Clarke, az Egyesült Államokból, aki a per ideje alatt Budapesten tartózkodott [a United Press tudósítója volt] azt mondta nekem az ítélet kihirdetése előtt, hogy Brankovra nem vár halálos ítélet. Azzal érvelt, hogy mivel a Brankov által szolgáltatott bizonyíték a vád legfontosabb kapcsolódása Tito személyéhez, az összejátszás teóriája az ő esetében a legvalószínűbb. Ha pedig összejátszásról van szó, Brankovot nem lövik agyon. Úgy vélem, börtönbüntetéssel megússza.” (Az idézet megtalálható: Soltész István: Rajk-dosszié, Láng Kiadó, Budapest, 1989., 61. oldal.)

Akkoriban senki sem foglalkozott Brankov azon szerepével, amelyet Magyarországra küldése előtt Jugoszláviában játszott, mégpedig a Délvidéken lezajlott magyarellenes atrocitásokban. Mint a minapi, a Csorba Béla által közzétett hírből is tudhatjuk, vérbíróként több halálos ítélet kiszabásában vezető szerepet játszott, többek között Andrée Árvai Dezsőt, az Újvidéken kiadott Reggeli Újság egyik vezéralakját is ő és két társa juttatta kivégzőosztag elé. Becsei lévén okkal föltehető, hogy Brankovnak nem csekély szerepe volt abban, ami ott érte a magyarokat, s nem is csupán a helybélieket. Sok forrásból tudjuk, hogy Óbecsére sok csurogi és zsablyai magyart is elhurcoltak s ott likvidálták őket. Sokukat egyszerűen meglincselték, mert megtehették, buzdítást is kaptak rá, a Kommunista Párttól és az OZNÁ-tól. Összeállt egy csoport helybéli, közéjük egy Újvidékről kapott megbízatással rendelkező elvtársuk, s azt mondták, ők a népbíróság. Ők voltak egyben az ítéletvégrehajtók, vagyis a hóhérok is. Óbecsei keltezésű az a halálos ítélet is, amelyben Dupp Bálintot, a csurogon szolgáló katolikus plébánost ítélték halálra. Az okmány a Vajdasági Levéltárból került elő. Keltezése 1945. február 16. Igen elgondolkodtató, hogy Füstös József újságíró, a Magyar Szó egykori munkatársa és egy csurogi szemtanú, a Palánkán élő Dobosi Teréz határozottan tanúsították, hogy Dupp plébánost 1944 utolsó napjainak egyikén a templom előtt lelőtték. Ennek ellenére a Tartományi Levéltárból előkerült az említett dokumentum, a katonai közigazgatás óbecsei illetékességű katonai bíróságának ítélete, amelyben nyilvánosan végrehajtandó golyó általi halálbüntetést szabtak ki Dupp Bálintra. Ez volt az az időszak, mikor a hatóság már kezdett ilyen-olyan fedezetet keresni és gyártani a szörnyű emberirtásra, amely irtás azért hellyel-közzel még tartott. Hogy milyen volt a jogrend? Hát olyan, hogy a katonai közigazgatás az „ítéleten” talált napon valójában már nem is állt fenn. Hallos ítéletet azért még hozott, akár régen legyilkolt emberek ügyében is. Az ítélet végrehajtásához tűzfegyver is akadt. Ezt azért jó tudni, mert Brankov a kilencvenes években azt nyilatkozta a távoli Párizsból, hogy képtelenség, amit a délvidéki magyar kutatók állítanak. Több tízezer ember lemészárlásához a partizánoknak nem is lett volna elég fegyverük.

Soha senki nem kutatta, hogy milyen úton-módon intézte Tito Magyarországon, hogy ügynökei, az általa háborús bűnösnek minősített magyarokat felkutattatta s elhozatta. Akár úgy, mint Deák Leó megyei főispánt, akit sem ki nem kértek a magyar szervektől, de még csak nem is tájékoztatták őket, hogy Deákot magukkal viszik. Soha senki nem firtatta, hogyan került az Újvidéken működő katonai bíróság elé, ahol – számukra mi sem volt természetesebb – halálra ítélték és lelőtték. Szombathelyi volt vezérkari főnökkel ezt az egyszerű elhozást nem tehették meg, de azért őt is kezelésbe vették, s ugyanaz a sors jutott neki, mint Deáknak. De hány másnak is még. Titónak kellett legyenek olyan emberei Magyarországon, akik az ilyesmit intézték. Egy közülük minden kétséget kizáróan Brankov volt. Egy a legelsők között.

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, mondja a közmondás. Akkoriban ez nem volt mindenkire érvényes. Rákosiék is és Titóék is bizony megtették, hogy károgó társukat, riválisukat kötélre akasztották, s holló vájhatta ki a szemét. Azután csak akadt másik holló, aki vállalkozott a kivájt szemű kommunisták rehabilitálásra. Nyilván így kaphatta meg Lazar Brankov 1998-ban a Magyar Köztársaság egyik legmagasabb állami kitüntetését.

Mi mások meg csodálkozunk, hogy feltárás, rehabilitáció, kártalanítás ma sem halad.

Galéria

 

Felhívások, események
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra

Szombathelyen a Vándorkiállítás
2017. május 4-május 24.
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.