Egyszer minden a helyére kerül

Pásztor Bálint

2011. december 9.
December 5-ről éveken át a 2004-es sikertelen népszavazás jutott eszébe a vajdasági magyarok nagy részének. Az elmúlt években sokan gyásznapként emlegették ezt a dátumot. Remélem mostantól ez egy kicsit másképp lesz. Hétfőtől ugyanis ehhez a naphoz a magyarság kárpótlási és rehabilitációs ügyekben aratott győzelme (is) kapcsolódik.

Olcsó politikusi húzás minden apró sikert történelminek nevezni. Nem szabad a siker fogalmát kiüresíteni, mindennapossá tenni. Most hétfőn azonban – nyugodt lelkiismerettel állítom – a szeptemberi csata elvesztését követően (amely következtében október 6-án, a magyarság gyásznapján hatályba lépett a diszkriminatív vagyonvisszaszármaztatási törvény), a kárpát-medencei magyarság háborút nyert.

A győzelem mibenléte a legegyszerűbben úgy foglalható össze, hogy a vagyonvisszaszármaztatás és kárpótlás folyamatából töröltetett a kollektív bűnösség elve. És hogy miért nevezem ezt a kárpát-medencei magyarság közös győzelmének? Azért, mert a Vajdasági Magyar Szövetséget mindvégig támogatásáról biztosította és aktívan segítette a Magyar Köztársaság Kormánya, az anyaországi parlamenti pártok mindegyike, és a többi határon túli magyar szervezet jelentős része is. Nagyon jól esett pl. a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának néhány héttel ezelőtti támogató közleménye.

Az elmúlt hónapok azt bizonyítják, hogy a következetes kiállás, az elvszerűség meghozza az eredményt, amennyiben összefogással, odafigyeléssel párosul. A háború megnyerésének persze a vajdasági magyar szervezetek nem mindegyike örül. Mindig követendőnek tartottam Voltaire szavait: „Nem értek egyet önnel, de utolsó leheletemig küzdök azért, hogy elmondhassa a véleményét.” Tiszteletben tartom, hogy továbbra is vannak olyan vélemények, amelyek szerint az elfogadott megoldás nem jó, az azonban biztos, hogy ezeket (az egyébként egyre inkább marginalizálódó véleményeket) a szakmai tudásnak vagy a szakmai tisztességnek a hiánya mondatja azok megfogalmazóival.

A hétfőn elfogadott törvény értelmében csupán azok az emberek kerülnek ki a kárpótlási törvény hatálya alól, akikről az állam ma be tudja bizonyítani, hogy háborús bűncselekményeket követtek el vagy azok elkövetésében részt vettek. A Magyar Honvédség azon tagjai, akik ellen nem született elmarasztaló ítélet vagy határozat a második világháború végén vagy után, rehabilitáció nélkül is visszakapják majd az államosított vagyont. Azok pedig, akiket a kollektív bűnösség elvének érvényesítésével fosztottak meg valamilyen joguktól (pl. a csúrogi magyarok) könnyített, gyorsított eljárásban kerülnek majd rehabilitálásra, amit követően majd a kárpótlási igényüket is beadhatják.

A Rasim Ljajić-féle párt továbbra is hőzöng. Meho Omerović szerint az ártatlan áldozatokat most másodszor is meggyilkolta a Parlament, a törvény elfogadásával. Ezért szavazott a törvény ellen. Ahogy Aleksandra Jerkov, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szóvivője is (!). Nenad Čanak pedig tartózkodott (!). Mindettől viszont sokkal fontosabb az, hogy sikerült megakadályoznunk a rehabilitált személyek vagy azok közeli családtagjai számára megítélhető különböző anyagi juttatások megnyirbálását. Erre az utolsó pillanatig voltak a kormánykoalícióból eredő kísérletek.

A következő hetekben megalakul majd a jogsegély szolgálatunk annak érdekében, hogy a vajdasági magyarok minél hatékonyabban és gyorsabban élhessenek e törvények adta jogaikkal. A jogszabályi háttér most már megfelelő, de köztudottan minden jog csupán annyit ér, amennyit meg tudnak belőle valósítani. Ebben szeretnénk segíteni. Hivatkozás: www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2031/hu

 

Felhívások, események
Keresztszentelési ünnepség az Európa Kollégiumban
Nemzeti Emlékezet Napja 2017.
Délszobra, én itt állok hallgatag,
Rákospalotán a Vándorkiállítás 2017. június 1– július 15-ig
Rendezvény a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA alkalmából 2017. május 30. 18 óra
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.