Most a nemzet tekintélyéről van szó

Ágoston András

2011. október 7.
Itt az ideje ki kell mondani: Magyarország csak akkor szavazhatja meg Szerbia uniós tagjelöltségét, ha a restitúciós törvényből kikerül a kollektív bűnösség elve, s a vajdasági magyarságot részese lehet a vagyon-visszaszármaztatásnak.
Az ok egyszerű: ha Magyarország átsiklik Szerbia e provokációja felett, ezzel bebetonozza, s ami még rosszabb, közvetve elismeri kollektív bűnösség vele szemben nem hivatalosan bizony gyakorta hangoztatott vádját.
Ez az igazság.
Most nem lehet engedni. Akkor sem, ha Szerbiában ismét felerősödik a vajdasági magyarok ellen immár húsz éve folyó lélektani hadviselés. S ha a szerb hatalom ennek újabb formáit találja is ki.
A felelős belgrádi kormányalelnök, a magyarellenes restitúciós törvény „gazdája” már jelezte: az előállt helyzetet majd a vajdasági magyarokkal rendezi. Ez ma már nem lehet útja a kompromisszum keresésének.  Jó lenne, ha ezt a próbálkozást, a vajdasági magyar pártok,  közös nyilatkozatban, határozottan elutasítanák. Ki kell tartani akkor is, ha Belgrád netán nyomás alá helyezné a VMSZ-t. Reméljük, hogy erre azért mégsem kerül sor.
Tény, hogy a budapesti fordulatra figyelemmel, Pásztor István megtette, ami a nemzet egészének jó. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselői a szerbiai parlamentben nem szavazták meg a restitúciós törvényt. Ez jó, de nem elég. Most arra van szükség, hogy az első, a nemzet egésze szempontjából hasznos lépést a VMSZ egy újjal gazdagítsa.
A VMDP álláspontja az, hogy miután a VMSZ képviselői 2009-ben, a szerbiai parlamentben megszavazták a szintén magyarellenes, nemzeti tanácsokról szóló törvényt, most ki kell köszörülnünk a csorbát.
A vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelően, ötpárti támogatással újra a VMSZ képviselői vannak soron. Az év végéig nyújtsák be mind a restitúciós, mind a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó, a kollektív bűnösség eltörlését illetve a nem legitim és nem legális Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tényleges magyar autonómia irányában történő elmozdítását célzó törvénymódosítási javaslatokat. Természetesen, most kell kitenni az asztalra a – különben a szerb alkotmány által is támogatott – részarányos parlamenti képviseletre vonatkozó 2009-ben szintén „elfelejtett” közös követelést is.
E politikai kezdeményezéseknek, amelyeket helyzeténél fogva csak a VMSZ képviselői tehetnek meg, nincs alternatívája. Jelenleg, négy vajdasági magyar párt gondolkodik így. De ötpárti egyetértésre és közös cselekvésre van szükség. S amennyiben ez lehetséges, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) támogatására is.
Legyünk őszinték: húsz éve először kedveznek a körülmények a nemzet egészét érintő közös fellépésnek. A pillanatnyi hátrányból most előnyt kovácsolhatunk. Megkezdődhet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) rendeltetésszerű működése. Annál is inkább, hiszen amint ezt a minap Lomniczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is megállapította: a vajdasági magyarok kollektív megbélyegzése ellentétes a nemzetközi joggal  és Szerbia hosszú távú érdekeit is sérti.
Ehhez nincs mit hozzátenni.

 

Felhívások, események
Keskenyúton Emlékérem átadása 2019. február 2. 16 órakor
„Személyesen ástam el őket… Nem tudok gázolni rajtuk…”

Kurcz Ádám István írása a Magyar Szóban

Beismerő vallomás http://www.slobodnisrbobran.com/vreme-je/
"Akikért nem szólt a harang"
2018. november 25.
Megjelent: Baranyi István-Molnár Tibor: Mohol 1944-45
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.