Sanda, néma vétó

Csorba Béla (VajMa)

Temerinben a szerb pártok lehetetlenné tették a járeki emlékhely ügyének napirendre tűzését
Az elmúlt héten a szerb média által tudatosan teremtett hisztérikus légkörben zajlott a helyi politikai élet Temerinben. A pénteki képviselő-testület ülésen a Szerb Radikális Párt felszólalói alaptalan vádaskodásaikkal és rágalmaikkal mintha csak olajat kívántak volna önteni a tűzre. Noha a sajtó (és a képviselők) figyelmét ez kötötte le, az ülés nem csak erről szólt. Ismeretes, hogy a temerini községi tanács szerb pártjai immár harmadik éve újra meg újra meggátolják azokat a kísérleteket – mindenekelőtt a Duna Menti Svábok Világszervezetének próbálkozásait –, amelyek lehetővé tennék Járek külterületén, tömegsírok közelében egy civilizált emlékhely kialakítását. Korábban a németek számára egy mocsaras, elhanyagolt területen tették lehetővé egy szerény fakereszt felállítását, ez azonban, részben az esőzések által keletkezett békató, részben pedig az illegális szeméttelepnek használt közvetlen környezet miatt kegyeleti célokra alkalmatlannak bizonyult. Tavaly ősszel, egy másik helyen, az egykori – a hatvanas években teljesen eltüntetett és beépített – német evangélikus temető feltételezett bejáratának közelében a VMDP állított keresztet. Meg kell mondani, a járeki lakosság korrektül viselkedett, háborítatlanul hagyta, akárcsak az odahelyezett koszorúkat, virágokat. Mindez jelzi, hogy a közvélekedés jó értelemben megváltozott a településen, s a lakosság többsége ebben a kérdésben rugalmasabb és humánusabb, mint a napipolitikai sikerek után loholó pártjai.
Ennek további bizonyítéka volt az is, hogy szeptember elején a járeki helyi közösség által használt községi parcellára helyezték át az emlékkereszteket, a VMDP és a község polgármesterének erkölcsi támogatása mellett. Időközben a járeki helyi közösség vezetői is megtámogatták az emlékhely tartós biztosításának jogos igényét. A Demokrata Párt jó előre bejelentette, ha ez a kérdés napirendre kerül, ők tartózkodnak (ami ugyebár nem más egy halkabb ellenszavazatnál), sőt, később azt is fontolgatták, hogy kivonulnak, ha a radikálisok nem jönnének el, ugyanis így létszámhiány miatt félbeszakadna az ülés. Nos, végül a radikálisok, pontosan kidekázva az esélyeket, négyen a tizenegyből csak eljöttek. Senki sem vonult ki, ennek ellenére mindenki lelepleződött, ugyanis amikor előterjesztettem határozati javaslatomat, hogy az adott parcellából szakítsunk ki egy kisebb, mindössze tízárnyi területet, és azt kilencven évre adjuk használatba a németeknek, a VMDP öt és a VMSZ három képviselőjén kívül a szavazáskor senki sem emelte a kezét. Igaz, ellene sem. Sőt, senki nem is tartózkodott. Kivétel nélkül valamennyi szerb párt képviselője úgy tett, mintha jelen sem lenne. Ezzel egy újabb kísérletünk bukott meg.
A szégyen azonban mégsem a miénk.
A múltban elkövetett gyalázatot – hat és félezer ártatlan ember haláláról van szó -- előbb-utóbb maguknak a szerb pártoknak kell lemosniuk. Másként rájuk ragad.

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.