Halottá nyilvánítás

Varjú Márta


2009. október 31. Magyar Szó
Az eltűnt személyek holttá nyilvánítása nem bonyolult, csak időigényes


Halottá nyilvánítás Az eltűnt személyek holttá nyilvánítása nem bonyolult, csak időigényes Ezt a kérdést a peren kívüli eljárásról szóló törvény szabályozza, ezen belül a 3. fejezet 56. törvényszakaszától a 71. törvényszakaszáig rendelkeznek erről, és ennek a résznek Az eltűnt személyek halottá nyilvánítása és a halál beálltának bizonyítása a címe. Ezek alapján megállapítható, hogy peren kívüli eljárásról van szó, amelyeket a községi bíróságokon kell lefolytatni. Az Újvidéki Községi Bíróságon három bíró foglalkozik ilyen esetekkel. Az eljárás valóban nem bonyolult, csak türelem kell hozzá. Az említett jogszabály 57. szakasza négy esetet sorol fel, hogy mikor lehet valakit halottá nyilvánítani. Nos, az 1944/45-ös áldozatokra az utolsó pont vonatkozhat, amely így szól: Az a személy nyilvánítható holttá, aki a háború folyamán vagy a háborút követő események idején eltűnt, vagy az, akiről a háborús események megszűnését követően egy éven belül nem hoztak hírt. Ebbe a kategóriába mindenféleképpen besorolhatók az áldozatok, és az eltűntté nyilvánítást minden olyan személy megteheti, akinek valamilyen jogi érdeke fűződik az eltűnthöz. Ezenkívül az ügyész is kérelmezheti. A kezdeményezőnek egy kérelmet kell átadnia az illetékes peren kívüli eljárásokkal foglalkozó községi bírónak, ennek a kérelemnek tartalmaznia kell az eltűnt személyre vonatkozó tényeket és bizonyítékokat, és az arra vonatkozó adatot is, amelyből kiderül, hogy a kérelmező milyen viszonyban áll az eltűnttel, avagy azzal a személlyel, akit halottá kíván nyilvánítani. A bíró, amint kézhez kapja a kérelmet, köteles ellenőrizni, hogy a feltételezés megfelel-e a valóságnak, ezt követően az eltűnt személynek gyámot nevez ki, és erről értesíti a gyámhatóságot. Az eljárás történhet úgy is, hogy a gyámhatóságot kéri fel, hogy nevezzenek ki gyámot, ez már eljáráson belüli kérdés. A gyám is köteles minden rendelkezésre álló adatot, bizonyítékot begyűjteni az eltűntről, és azt átadni a bíróságnak. Ha ez megtörtént, és a bíró úgy méri fel, hogy eleget tettek a feltételeknek, akkor felkéri a kérelmezőket, hogy felhívást tegyenek közzé, azaz hirdetményben tegyék közzé az eltűnt személyre vonatkozó adatokat, és felkérnek minden olyan személyt, aki tud róla valamit, hogy a bíróságnak tegyen róla bejelentést. Ez a hirdetmény a Hivatalos Lapban is megjelenik és a bírósági hirdetőtáblán. A költségeket a kérelmezőnek kell viselnie, ha ezt nem teszi meg, akkor úgy veszik, hogy visszavonta a kérelmet. A felhívás közzététele után három hónappal hívja össze a bíró az érintett feleket, és a rendelkezésére álló tények, bizonyítékok alapján meghozza a végzést, amellyel az eltűnt személyt halottá nyilvánítja. A végzésben fel kell tüntetni azt vélhető a napot, s ha lehet az órát is, amikor az eltűnt személy elhunyhatott, ha ezt nem tudják megtenni, akkor azt a napot határozzák meg, amelyet már minden bizonnyal nem élhetett meg az eltűnt személy. Miután az eltűnt halottá nyilvánításáról szóló bírósági végzés jogerőre emelkedik, azt az anyakönyvi hivatalnak továbbítják, hogy bejegyezhessék az adatokat a halotti anyakönyvbe. A végzést az illetékes hagyatéki bíróságnak küldik el, a gyámhatóságnak és a telekkönyvi hivatalnak abban az esetben, ha feltételezik, hogy az elhunytnak van ingatlanja. Varjú Márta | 2009. október 31., szombat

 

Felhívások, események
Ki tudja? Mi is a háborús bűn?
Nehéz téma

Azt hallom Zomborban,

Szakály Sándor a történelemoktatásról és a történelmi ismeretterjesztésről
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.