Megemlékezés a csurogiak lágerbe hurcolásának 70. évfordulóján


Szeged, 2015. január 24. 16 óra

A megbékélés folyamatát nem lehet visszafordítani, és az, ami Szerbiában történik, az maga a bocsánatkérés folyamata – szögezte le Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az 1944/45-ös délvidéki magyar népirtás évfordulóján rendezett megemlékezésen.

„Ha képesek voltunk az elmúlt évtizedekben kitartani, erősnek lenni, a meggyőződést magunkban hordozni, hogy az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját, akkor azt gondolom, hogy erre ma még inkább megvan a lehetőségünk” – hangsúlyozta a vajdasági képviselőház elnöki posztját is betöltő Pásztor István a hetven évvel ezelőtti délvidéki magyar népirtásra emlékezve. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Gál Ferenc Főiskola Klebelsberg-termében tartott rendezvényen elmondta, hogy az 1942-es hideg napokra emlékező szerb politikusok gondolatai, megfogalmazásai összehasonlíthatatlanok az általuk két évvel korábban elmondottakkal, s Pásztor szerint ez is a megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka annak, hogy a megbékélés folyamatát nem lehet visszafordítani.

Emlékeztetett, hogy míg tavaly mint elérendő célt jelölte meg, hogy a Csúrog, Zsablya és Mozsor községek lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály hatályon kívül helyezzék, ez azóta megtörtént. Eredménynek nevezte azt is, hogy november 2-án Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök Szabadkán beszédet mondott és főt hajtott az áldozatok emléke előtt. Pásztor István elmondta, természetesen vannak még feladatok, például a kárpótlás területén, be kell fejezni továbbá a szerb-magyar történész vegyesbizottság munkáját, és a múltbéli történések részletes feltárását. Ezzel együtt úgy értékelte, ma a feladatok jóval kisebbek, mint hat vagy akár egy évvel korábban.

Pásztor István utalt arra, hogy többen – köztük Teleki Júlia túlélő is – bocsánatkérést vár az 1944/45-ös népirtás kapcsán. Ezt megérti, de mint mondta, a szerb belpolitikában a bocsánatkérés intézményét az előző köztársasági elnök olyannyira lejáratta, hogy ma nincs olyan komoly szerb politikus, aki bocsánatot kérne. „Nálunk akkor szoktak bocsánatot kérni, amikor valaki rálép a másik ember lábára, de ez esetben sokkal fontosabb dologról van szó. Azt gondolom, hogy az a jó, hogy ezt mi egy bocsánatkéréssel nem tudtuk és nem tudjuk elintézni” – fogalmazott. Rámutatott, hogy az a folyamat, ami zajlik, az maga a bocsánatkérés.

A vajdasági szerbeket és magyarokat összeköti a gyász

Teleki Júlia elmondta, a délvidéki népirtást túlélők megélték, hogy emléktáblát avattak az áldozatok előtti tisztelet jeléül, levették a magyarok válláról a kollektív bűnösség terhét, de a vagyon visszaszolgáltatás még várat magára. „Azt a szenvedést nem lehet a szőnyeg alá söpörni. A kioltott életet már senki nem adja vissza, de kártéríteni azokat, akiket ártatlanul meghurcoltak, akiket megfosztottak szabaságjoguktól, akiknek elvették a gyerekkorát, ifjúságát, azt igenis kártalanítani kell” – fogalmazott.

A népirtáskor mindössze egyéves volt Teleki Júlia elmondta, a csúrogi szerbeket és magyarokat összeköti a gyász, hiszen mind a két oldalnak voltak halottjai, és szerinte csak akkor élhetnek békességben, ha megtanulják a fiatalok a határ mindkét oldalán, hogy mi történt 1944-ben. A délvidéki mészárlásról Teleki Júlia több könyvet is írt, a Göröngyös utakon címmel megjelent kötet leírja a borzalmakat túlélő élettörténetét az 1944/45-ös délvidéki mészárlásról, a koncentrációs tábortól a nincstelenségen át egészen a bocsánatkérésért való küzdelméig.

Forró Lajos történész a megemlékezésen elmondta, hogy hat évvel ezelőtt Dobák Lászlónéval közösen kezdeményezték Sólyom László akkori köztársasági elnöknél, hogy január 23-át a magyar népirtás emléknapjává nyilvánítsák. Azért ezt a napot jelölték meg, mert 1945-ben január 23-án kezdődött meg Csúrog magyarságának koncentrációs táborokba deportálása.

Portálunknak elmondta, a szerbiai levéltárak anyaga kutatható, de csak nagyon kevés történész foglalkozik a az 1944/45-ös vérengzésekkel. Molnár Tiborral Magyarkanizsa iratait vizsgálták meg, a két éves munka lezárásaként kötetbe is rendezték az anyagot. „Szerbia engedékeny, megengedi a kutatást, vétek nem kihasználni ezt a lehetőséget. Természetesen nincs meg minden a levéltárakban, de az iratok kapcsán kezd kirajzolódni az akkori partizánhatalom működése. Először gyilkoltak, s utána lepapírozták, háborús bűnökkel vádolva meg az embereket utólag” – részletezte Forró Lajos.

Szólt arról is, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség, s annak elnöke, Pásztor István segítsége sokat lendített a múltat feltáró munkában. Nélkülük nem készülhetett volna emlékmű, nem törölték volna el a kollektív bűnösséget sem. „A szerbek felé egy határozott, de mérsékelt politikával lehet lépni, ez hozza meg számunkra az eredményeket. Ma már látszik, érdemes volt ez a több évtizedes munka” – fogalmazott Forró Lajos. Hozzátette, Szerbiában, egy az Európai Unió felé haladó országban nem lehetnek jeltelen tömegsírok, nem nyugodhatnak ártatlanul likvidált emberek szemétdombok alatt, ezért Forró Lajos szerint az újratemetést még meg kell oldania Szerbiának.


Ökumenikus ima az áldozatok emlékéért

Helyszín: Gál Ferenc Főiskola, Klebelsberg terem (6720 Szeged, Dóm tér 6.)

Hivatkozás: szegedma.hu/hir/szeged/2015/01/a-het-evtizede-tortent-delvideki-magyar-nepirtasra-emlekeztek-szegeden.html

Letölthető állományok:

megemlekezes_2015szeged.pdf (191 kb)

 

Felhívások, események
"Akikért nem szólt a harang"
2017. november 26.
Brüsszelben a Vándorkiállítás 2017. november 7.
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.