MEMENTO 70



Szabadka gyásznapjai 1944-2014

Ez a könyv, a „Memento 70”, amelyet a tisztelt olvasó a kezében tart a 70 évvel ezelőtt történt gyászos, sok ezer (elsősorban magyar, de német, horvát és szerb családok számára is) tragikus események évfordulójára készült és az előző három kiadványnak az átdolgozott és lényegesen bővített kiadása.

Míg az előző három kiadás „Mementó” (magyar helyesírással) jelent meg, most a latin nyelvű változatban jelentetjük meg: Memento!  = Emlékezz![1] A latin nyelvű cím egyben utalás is arra, hogy a könyv, habár magyar nyelven kerül kiadásra, de lesznek benne német, horvát és szerb szövegrészek is, hisz a gyászos névsorban szerepelnek az említett nemzetekhez tartozó áldozatok is! Őróluk is megemlékezünk – de ezt hangsúlyozzuk már húsz éve – minden egyes november 2-i megemlékezésünk alkalmával is!

A megemlékezés céljára a városi vezetés külön bizottságot nevezett ki: „Odbor za komemoraciju nevinim žrtvama stradalim u toku i po završetku II svetskog rata i sahranjenih na teritoriji grada Subotica” [2]. Az a bizonyos „Odbor za komemoraciju” = „Megemlékező bizottság” némi finomításra szorul. Magyarul mi mindig is magunkat „Kegyeleti (és nem „megemlékező”) Bizottságnak” neveztük, mert ez fejezi ki legjobban a Bizottság tevékenységének a lényegét: mi kegyelettel megemlékezünk az áldozatokról!

Nagyon találó a német „Pietätsausschuss” kifejezés.  Az alapja a latin pius, pietas[3], tehát kötelességérzet és kegyelet. Kötelesek vagyunk kegyelettel megemlékezni az áldozatokról és ez a Kegyeleti Bizottság feladata!

Az adatgyűjtésről és névsor összeállításáról a továbbiakban lesz szó.

Nem akarjuk, és nem is vehetjük át az Államközti Történelmi Bizottság feladatkörét, az említett bizottság munkájáról is szakavatott személy ad beszámolót, amely ebben a kötetben megjelenik.

Úgyszintén nem ennek a bizottságnak a feladata megállapítani azt, hogy az áldozatok között voltak-e, avagy nem voltak háborús bűnösök.[4] Ez a Bíróságok feladata és jelenleg is folynak ilyen perek a különböző bíróságokon!

Az elmúlt húsz év alatt ebben a tekintetben is kaptunk kritikai megjegyzéseket, amely megjegyzések gyakran az emlékpark megrongálásában jutottak kifejezésre – ezekről majd külön fejezetben emlékezünk meg.

A kritikai „megjegyzések”, amelyek az emlékpark rongálásában nyilvánultak meg a Vergődő Madár ellopásában érte el tetőfokát.

Mi összegyűjtöttük az adatokat a bejelentések és a számunkra hozzáférhető adatok alapján és tettük közzé lelkiismereteink szerint a legjobb szándékkal anélkül, hogy bárkit is megbántani szerettünk volna. Már az első kiadásban is hangsúlyoztuk, hogy kiadványunk a megbékélést szolgálja!

Útjára bocsátjuk ezt a könyvet egy középkorból származó Halottak Napján tartott szentmise szertartása énekének az utolsó versszakával:

 „Kegyes Jézus kérünk Téged, – add meg nékik békességed! –

 Pie Jesu Domine – Dona eis requiem![5]

 
 

 



[1] memini, meminisse = emlékszem, gondolok valamire (Burián 1909: 469; s.v. memini; Nagy et al. 1983: 91)

[2] Megemlékező bizottság az ártatlan áldozatokról, akik a II. világháború alatt és azután estek áldozatul és Szabadka város területén temették el őket.

[3] pius = kegyes (Burián 1909: 581; s.v. pius), pietas = kötelességérzet […], kegyelet (Burián 1909: 578; s.v. pietas)

[4] Mindenesetre bizonyosra vehető, hogy a 12 éves Sóos Dékány Terike nem volt háborús bűnös, úgyszintén kevés a valószínűsége annak is, hogy a 80 éves Kis György nyugalmazott vasutas is háborús bűnös volt.

[5] Szunyogh, 1933: 1223.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Galéria

 

Felhívások, események
Ki tudja? Mi is a háborús bűn?
Nehéz téma

Azt hallom Zomborban,

Szakály Sándor a történelemoktatásról és a történelmi ismeretterjesztésről
Áder János a magyar-szerb megbékélésről
2017. március 13.
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.