Ez a kinyomtatott oldal a keskenyut.hu honlapjáról
(www.keskenyut.hu) származik.


Megemlékezés Verbászon

Az 1944/1945-ben ártatlanul lemészárolt magyar és német áldozatokra emlékeztek


Az 1944/1945-ben ártatlanul lemészárolt helybeli magyar és német nemzetiségű áldozatokra emlékeztek szombaton Verbászon. Mint azt a megemlékezés egyik kezdeményezője,
Weiss Rudolf történész, egyben a Német Népi Szövetség elnöke elmondta, Verbászon 1944-ig, a Vörös Hadsereg bejöveteléig majdnem 8 ezer német nemzetiségű polgár élt. Ebből 1500-an maradtak, a többiek időben elmenekültek. „Azok, akik itt maradtak, biztosak voltak az ártatlanságukban, közülük azonban mintegy 700-at legyilkoltak. A statisztikai adatok szerint 668 verbászi német esett áldozatul, abból 216 férfi, 429 asszony és 23 gyermek volt” – részletezte a történész.

A magyar áldozatokat illetően a verbászi adatok kissé pontatlanok, a rendelkezésre álló korabeli tanúktól származó információk szerint több százra tehető az ártatlanul kivégzett magyarok száma – mondta Matuska Márton.Szerinte a megemlékezést politikailag befolyásolták és ennek következtében a tervezett ökumenikus istentisztelet a bejelentett időponthoz képest egy órával később kezdődött, valamint református és evangélikus lelkész hiányában katolikus szertartás szerint zajlott le.

A verbászi katolikus templomban tartott misét Szabadi Károly plébános szolgáltatta, aki az ártatlan áldozatok meghurcoltatásához méltó módon, a közeledő húsvét szellemében, Jézus szenvedése, halála és feltámadása tükrében emlékezett meg. „A mi templomaink ilyenkor piros színben vannak, ez a vértanúk színe, de egyben a szeretet lángoló színe is, ami a reménységet adja, a hódolatot és a békét sugározza” – hangzott el a prédikációban.

A szentmisét követően a mintegy félszáz egybegyűlt a katolikus temetőben virággal és koszorúval rótta le tiszteletét az ártatlan áldozatok tömegsírjánál. Az eredeti terv szerint a szervezők emlékkeresztet terveztek állítani a helyszínen, az önkormányzat azonban erre nem adott engedélyt.

Mi úgy terveztük, hogy korábban előkészítjük ennek a bizonyos keresztnek a területét, ezt a helyi önkormányzat az 1977-ben megjelent változtatási tilalomra hivatkozva nem javasolta nekünk, ill. a keresztet bármikor eltávolították volna. Tudomásunk szerint a telek egyházi tulajdonban van. Eltökélt szándékunk a kereszt felállítására vonatkozó engedély megszerzése. Nem tudom elképzelni, hogy a sírokon egy játszóteret vagy egy futópályát, esetleg rekreációs teret építsenek. Itt emberek haltak meg, kegyetlen körülmények között, ezt meg kell örökíteni egy táblával – mondta Cseresnyés Magdolna,a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány kuratóriumának elnöke, a megemlékezés fő szervezője. A nemrégiben alakult magyarországi alapítvány fő célja a még jelöletlen délvidéki tömegsírok feltárása és feltérképezése. Számításaik szerint még mintegy 60 ilyen kegyhely található Vajdaság területén.

Újságírói kérdésre válaszolva, hogy miért csak most került sor az első megemlékezésre Verbászon, amikor ismeretes volt korábban is, hogy itt is történtek atrocitások, Weiss Rudolf a szervezők nevében elmondta, hogy a Német Népi Szövetség a 2000-es változásokat követően már 2001-ben kezdeményezte a megemlékezés megszervezését, az akkori hatalom azonban nem volt nyitott az együttműködésre.

A jelenlegi megemlékezés fontos mozzanata, hogy március végén történt, jelképesen arra utalva, hogy 1948 márciusáig működtek Vajdaságban a haláltáborok.

Igazi, szívbeli, őszinte megbékélés nincs addig, amíg minden nemzet szembe nem néz saját történelmének fekete pontjaival. Nincs elsőrendű és másodrendű áldozat, az áldozat az áldozat. A nyugati, civilizációs, európai erkölcs megköveteli, hogy ott, ahol sír van, legyen kereszt is – mondta végezetül Weiss.

© keskenyut.hu 2012-04-02