Ez a kinyomtatott oldal a keskenyut.hu honlapjáról
(www.keskenyut.hu) származik.


Nincs okunk arra, hogy ne higgyünk a magyar miniszterelnöknek

2011. december 4.

 Talán nem hat meglepetésként, ha azt mondjuk, hogy az Orbán-Martonyi-Pásztor megbeszélésről kiadott közlemény a Vajdaságban igencsak vegyes fogadtatásban részesült.

A népet nem lehet leváltani. A népnek végül, leginkább igaza van. Igen, végül. Csakhogy most még koránt sincs vége. Annak a folyamatnak semmiképpen, amely a valóságban a holnap elfogadásra váró szerbiai rehabilitációs és a már hatályba lépett restitúciós törvény nyomán alakul majd ki.

A vajdasági magyarok nagy része, talán többsége, akár nagy többsége a kettős állampolgárság megadásához hasonlította a kollektív felelősség törlésével összefüggő, határozott magyar vétót. Mindkét budapesti döntést egyaránt úgy fogadta, mint egy új, a nemzet egésze szempontjából fontos változássorozat első két, meggyőzően fontos lépését.

Ezek a tények, amiből ki kell indulnunk.

Nem vitás továbbá, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) csak félig-meddig nyilvánosságra hozott tájékoztatásával kapcsolatban – a szinte teljes vajdasági magyar médiablokád ellenére – a kollektív bűnösség eltörlésére vonatkozó kétkedést kifejező dokumentumok, bennük a vonatkozó érveléssel eljutottak a szélesebb magyar közvéleményhez. A Vajdaságban és a Kárpát-medencében egyaránt.

Végül tény az is, hogy az alapvető kifogásra, nevezetesen, hogy az, aki kezdeményezni akarja a restitúciós eljárást, még ennek a lehetőségnek a két éves jogvesztő határidő letelte előtt el kell indítani a rehabilitációs eljárást is. Ezt megerősítette Várady Tibor akadémikus is az újvidéki TV magyar híradójában.

Lehet valakinek jó, vagy kevésbé jó véleménye Martonyi Jánosról és Pásztor Istvánról, de Orbán Viktor személye maga a bizonyosság. Ha a magyar miniszterelnök a szóban forgó megbeszélésről kiadott közlemény szerint maga is kifejezte reményét, „hogy a hétfői belgrádi parlamenti szavazáson nem változik meg a szerb rehabilitációs törvénytervezet, amely jelenlegi formájában már nem alkalmazza a kollektív bűnösség elvét”, akkor nincs okunk kételkedni. Nincs, mert ha magyar miniszterelnök kifejezte reményét, ez magában is garancia. Szavatosság arra, hogy ha holnap, vagy a később a gyakorlatban félre mennek a dolgok ő, nem hagyja annyiban.

A Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) a kifogásainkat a megfelelő időben nyilvánosságra hoztuk. Most nem annyira azt várjuk mi lesz a rehabilitációs törvényben – jóllehet ez sem mellékes – hanem azt, mi történik a törvények alapján a gyakorlatban. Míg ez nem válik el, bizakodunk.

Az ok egyszerű. Ha nem is az ígéret kimondásának pillanatában, de mihelyt ezt az objektív körülmények lehetővé tették – a kettős állampolgárság esetében ez volt a több mint kétharmados Fidesz-KDNP többség az Országgyűlésben – a magyar miniszterelnök halogatás nélkül valóra váltotta azokat. Azt, hogy a második Orbán kormány az ország gazdaságának rendbetételéért folytatott gigászi küzdelme végeredményben nem más, mint a korábban kimondott ígéreteinek megvalósítására irányuló törekvés, a nemzetben gondolkodó magyar szavazóbázisnak nem kell bizonygatni.

Ha a magyar miniszterelnök minden lépésének háttere ebben a pillanatban nem is kaphat teljes megvilágítást, marad a bizalom, s a türelem, ami a népi bölcsesség szerint is rózsát terem.

Jelenleg nincs okunk arra, hogy mi vajdasági magyarok ne higgyünk a magyar miniszterelnöknek.

 

© keskenyut.hu 2011-12-04